Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1939

10 pataki főiskolának egy nagy problémáját: a nagyon szegény, de nagyon tehetséges gyermekek felkarolására irányuló erőfeszítéseket. E tekintetben jó úton haladunk s ugy érezzük, hogy a jobb magyar jövendő útjait egyengetjük. Gimnáziumunk másik nagy problémája a tantermek szaporítása. Az elöljáróság ebben a vonatkozásban is lépéseket tett; nem adjuk fel a reményt, hogy az új tantermek létesítése rövidesen be fog következni s akkor a szemléltető és munkáltató oktatás és nevelés korszerű nívóját minden vonatkozásban ki tudjuk elégíteni. A felsőbb hatóságoktól megkövetelt oktató-nevelő munka üteme és célkitűzései ugyanis feltételezik az ahhoz szükséges kellékeket. Mi azonban nagyon jól tudjuk, hogy az igazi nevelői Lélek nem a puszta tantermekben és szertárokban rejlik, hanem a nevelők személyiségében. Gimnáziumunk tanári kara ugy a tantervszerű, mint rendkívüli órákon, továbbá a különféle ifjúsági egyesületekben a pataki diákság lelkén keresztül olyan sokszínű és gazdag munkát végez, hogy ez a jobban felszerelt intézetek nívójával vetekedik. A frázisoktól mentes vallásos és hazafias eszmények talaján állunk, azonban óvakodunk a mindenáron való mohó újítástól, mely a mai élet sok vonatkozásában tapasztalható. Százados tradíciók megszentelt légkörében a jobb jövő érdekében korszerű, de a puritán karakterű nevelést-oktatást óhajtunk adni növendékeinknek. A pataki diák lelki arculata az utóbbi években sok tekintetben új színeződést nyert s mi mindenképen azon vagyunk, hogy a pataki diák tradicionális karaktere a mi munkánkon keresztül édes hazánknak testvérfiakat neveljen megkülönböztetés nélkül. Az egész világmindenséget megremegtető eme apokaliptikus időkben, midőn maroknyi népünknek is legdrágább értékei forognak kockán,fokozottabb felelősségérzettel nézünk előre. Felelősségérzetünket a főiskolánk és nemzetünk iránti önfeláldozó szeretet, szolgálat és imádság kiapadhatatlan forrásai táplálják. Minél veszélyeztetettebb helyzetben van az egyén és nemzet, annál fokozottabb és nagyobb felelősséggel keresi önmaga értékeit, hogy azok kiteljesítése által jövendőjét megszilárdítsa. A gondviselő Isten kegyelméből világos jeleit látjuk egy nagy lelki megmozdulásnak bizonyos idő óta s ugyanaz szorongatja a mi lelkünket is e kritikus időkben. Különösen felemelő reánk nézve, hogy sehol sem oly eleven a magyar léleknek önmagára találása, mint épen a mi főiskolánkban. Minél világosabb előttünk főiskolánknak ez a nemzeti létünkben gyökerező életösztöne, ősi tradíciók útján haladva annál több hittel és reménységgel tusakodunk napi munkánkon keresztül a jobb magyar jövőért.