Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1938

50 Hisszük, hogy ezekkel az értékekkel a tudományos kutatásra és elmélyülésre késznek látszó szerző is gyarapodott. Munkáját, melyek jeligéje: „Haec est potentia divina, quae universum creavit et conservat", theol. kar a teljes díjjal jutalmazza. Jutalma az özv. Pogány Istvánné alapból 40 pengő. Szerzője: Szabó Imre III. éves theologus. 5. Köziskolai szék jelenti, hogy Dr. Deák István nagygéresi körorvos a Felvidék felszabadulása után a következő pályatételt tűzte ki az ifjúság részére: Elcsehesítési törekvések a Bodrogközön, különös tekintettel Nagygéresre. Pályadíj gyanánt 50 P-t ajánlott fel. Közigazgató a pályázati hirdetményt közölte a theologusokkal, gimnazistákkal és tanítóképzősökkel. Egyetlen pályamunka érkezett be, melynek jeligéje: „A Bodrogköz visszatért." A pályamunkát dr. Marton János, dr. Gulyás József és dr. Újszászy Kálmán bírálta meg s a következőkben foglalták össze jelentésüket: „Dr. Deák István nagygéresi körorvosnak, a cseh megszállás egyik szenvedő tanujának áldozatkészségéből a főiskola pályatételül tűzte ki a Bodrogköz elcsehesítési törekvéseinek ismertetését. A legjobb helyen tüzetett ki e pályatétel, mert hiszen Sárospatakot alig néhány km. választotta el az új országhatártól s theologusaink régen is, azóta is többször jártak át igét hirdetni a Bodrogköz magyar népének. Sajnálattal kell azonban látnunk, hogy csak egy pályázó vállalkozott az összegben is szép díjjal jutalmazott tétel kidolgozására, noha most többen vannak Sárospatakon olyanok, akik közelről látták a magyarság szenvedéseit, egyesek kitartó küzdelmét, a szülőknek sokszor érdektől vezetett közömbösségét a magyar eszme iránt. Pedig ezt a munkát folytatni kell s a megszállott terület egyéb részein is össze kell gyűjteni az adatokat, hogy majdan a jövőnek tanulságára Írattassanak meg a megirandók. Az egyetlen pályamű szerzője igyekezett utánajárni az adatoknak. Levelezésben volt több szemtanúval, megszerzett rendeleteket, felkutatott sok olyan statisztikai adatot, amelyek magyarázatát adják az eseményeknek. Jól kiemeli az elcsehesítési törekvések irányelveit, kellőleg méltatja azok kudarcba fulladásának okait. Nem oknyomozó modorban ugyan — mert hiszen sok forráshoz, laphoz nem tudott hozzájutni — de fényt iparkodik deríteni jelenségek rugóira is. Igyekszik a feleslegeseket elkerülni, bár itt-ott ismétlésekbe esik. A történelmi vizgálat módszereit, a történeti kritikát nem alkalmazza ugyan minden adatával szemben, de eléggé részletesen ismerteti az egyes községekben, főleg Nagygéresben történt eseményeket. Nyelvezete ellen már több a kifogásunk. Sokszor elhagy fontos mondatrészeket. A szórendje néhol szokatlan, előadása sok helyen