Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1937

194 gaszul add poharunkba, édes szin borod Jó gyümölccsel tedd áldotta életünk A haláltól ne remegjünk! Haza megyünk s Hozzád megyünk: — Ágyába száll, ki a sírban megpihen ! Örök Isten! 100 esztendőnek előtte — egy kicsi gyermekkel áldottál meg egy boldog édesanyát. Gondod volt reá a végezetig. Kézen fogva Te magad vezetted — szép hosszú életén át. Bölcs szivet, nagyságos dolgaid titkaiba belátó elmét — Te adtál neki. Te akartad, hogy kerületünk népének lelkivezére legyen ! Az volt s mindvégig hűségesnek találtatott ítéletünk szerint! Már régen ott pihen kihűlt szive az anyaföld ölében s eszményekért hevülő lelke nálad lelt új hazát. Most, hogy emlékezetbe idézzük szép élete nagy cselekedeteit : — Téged áldunk és dicsérünk, — hogy nekünk adtad őt. Köszönjük, hogy édes rabságba ejtette lelkét Szent Fiad Igéje. Köszönjük, hogy mindig ott tartotta kezét Szent Fiad kezében. Köszönjük, hogy — dalt — éneket — zengő zsoltárokat adtál az ajakára S míg itt e kis sereg ma róla emlékezik, az ő zsoltárait emlegeti szivében, — Ő énekével magasztalunk Téged s köszönjük, hogy lelke darabjai itt zengenek ma is körötiünk. Taníts minket Atyánk úgy élni le az életünket, hogy amikor mint Ő, — mi is hazatérünk — mirólunk is elmondhassák az élők: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mert megnyugosznak az ő fáradalmaiktól és az ő cselekedeteik követik őket. Ámen.