Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1937

10 jában fogjuk-e tudni élni sajátos magyar életünket? ! A csüggedés és remény ellentétes érzéshullámai között sodródik tova életünk. A mostani vulkánikus események sodrában egyre világosabbá lesz előttünk az, hogy végképen szétesik, egyedeire bomlik az a nemzet, amelynek tagjai egymástól elszigetelten akarják élni a maguk életét. Csak, mint egységes élő szervezet tudunk megállani ezekben a viharos időkben, akkor, ha mindnyájan érezzük, hogy létünknek az alapja a nemzetben van, s ha éppen ezért existenciánkat készek is vagyunk mindenestől a nemzetnek vissza adni. Minél keményebb az idegen eszmeáramlatok ostroma, s minél nyomasztóbb nagy nemzetek politikai, kulturális és szociális ereje, annál existenciálisabban érezzük, hogy csak úgy lehet létjogosultságunk, ha élni tudjuk önmagunkat, a mi ősi forrásokból táplálkozó magyar életünket. Minél vadabb a nyers erők uralma, annál szilárdabb meggyőződéssel hirdetjük, hogy a magyarság nemzet s hogy a nemzet szellemi jelentés s hogy a rejtett, sajátosan magyar lelki kincsek kitermelése teheti naggyá, erőssé nemzetünket. De hirdetjük azt a gondolatot is, hogy az egyetemes magyarságon belül vannak a magyar szellemnek sajátos árnyalatai, és hogy a mi sárospataki szellemünk nemcsak egyéni vonásokban, de értékekben is olyan gondolatokat tartalmaz, amelyeknek továbbplántálása egyetemes nemzeti érdek. Ilyen szellemiségünk vezetése alatt igyekszünk ezért szolgálni a nemzetnevelés nagy létérdekeit. Makkai Sándor: „Magyar nevelés, magyar műveltség" c. munkájában hangsúlyozza azt a gondolatot, hogy a nemzetnevelésnek legfontosabb tényezője a tanítás. Az ismeretek világában, a jelentések birodalmában bontakozik ki ugyanis a gyermek és ifjú lélek és ezekben találja meg önmagát. Mi is, amikor ezen az ünnepélyes alkalmon mérlegre vetjük egy évi iskolai munkánkat, legelőször tanításunk munkájára vetünk egy pillantást. Sok nehéz és megoldatlan problémája van a középiskolai oktatásnak. Mi is viaskodunk ezekkel a kérdésekkel. Korántsem tekinthetjük befejezettnek munkánkat. Az ORTE-nak a mult nyáron főiskolánkban való tanácskozása is tanulságul szolgálhat erre. Egy azonban világosan áll előttünk : az t. i., hogy az ismeretek tartalma úgy gimnáziumunkban, mint tanítóképzőintézetünkben a nemzetnevelés céljára koncentrált kell, hogy legyen. Sok kritika hangzott el középiskolai oktatásunk felett amiatt is, hogy túlságosan sok receptív munkát végeztek ifjaink. Éppen ezért egyre több aktivitást igyekszünk középiskolai és tanítóképzőintézeti oktatásunkban biztosítani. Mégpedig az