Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1936

23 zeti élet fundamentumait erősíti és a jobb magyar jövendőt építi. Hálásak vagyunk az isteni gondviselésnek azért, hogy a Professzor Urat éppen főiskolánk szolgálatára hívta el. Minél tágasabb munkalehetőségekben fejti ki valaki élete tartalmát, minél nagyobb aktivitásra van szükség valamely munkában, annál több a kísértés arra, hogy mindig nagyobb jelentőséget tulajdonítson a maga személyének. Több mint egy évtizeden át volt alkalmunk szemlélni Professzor Urnák szokatlanul intenzív munkásságát. Voltak esztendők, amikor ez a munkateljesítmény egyenesen gigászi arányokat öltött. Mi láttuk e munka nyomán meglepő arányokban növekedni az ügyet, amelyet szolgál, egyenesen grandiózus körvonalakban kibontakozni főiskolánkat, de a Professzor Ur munkássága nagy tanulság nekünk arra, hogy az alkotások, az eredmények mögött hogyan kell eltűnnie az alkotó személyiségének. Emberi létünk mindig hajlamos magát megosztani bizonyos lehetőségek között. Nagyon emberi az, ha megosztjuk önmagunkat saját magunk érdekei és a köz érdekei között. Különösen nagy a kísértés arra, hogy saját énünket helyezzük előtérbe, ha egész mivoltunknak egy ügyért való odaadása kockázattal jár. Hadd mondjam el, hogy a Professzor Ur naponkénti élete egy néma prédikáció számunkra arról, hogy hogyan kell önmagunkról megfeledkezve, sajátmagunk érdekeit magunk mögött hagyva, életünket sem kímélve, maradék nélkül odaszentelni hivatásunk végzésére. Időfeletti igazságképen is megáll, hogy a tettek, az alkotások azok, amelyekben kifejlik életünk tartalma. Minél több azonban magyar életünkben a rom, melyet el kell takarítanunk, a feladat, amelyet szolgálnunk kell, annál fokozottabb aktivitással kell végeznünk hivatásunkat. Minél aktívabb azonban életünk, annál több salakos elein szövődhetik bele abba. Tisztátalan intencióink pedig devalválják alkotásaink értékét. A mi főiskolánk sok értékes hagyományai között talán legértékesebb puritanizmusa. Köszönjük a Profeszszor Urnák, hogy élete művében utat mutatott nekünk arra, hogy hogyan kell önös indulatoktól megtisztultan, salakos mivoltunkat levetkőzve, olykor saját érdekek ellen is harcolva, nagy erkölcsi komolysággal, igazi puritán lélekkel szolgálni rendeltetésünket. Ravasz László egy itteni látogatása alkalmával poraiból megelevenedett főnix madárhoz hasonlította főiskolánkat, amelyik a nagy háború romjaiból először kelt életre megújultan. Jól tudjuk, hogy főiskolánk vezérei is sokat fáradoztak megújhodásán, hálásan őrizzük azokat a szolgálatokat, amelyeket e téren kifejtettek, az ő nagy befolyásuk nélkül nem beszélhetnénk főiskolánk renaissanceáról. De jól tudjuk, hogy elsősorban a Professzor úr munkás életének testet