Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1936

21 47. December 19-től január 7-ig karácsonyi szünet. 48. Január 11. Szabó Károly testnevelő tanár előadása a sportokról az angol-internátusban. 49. Január 13. Szabó Károly testnevelő tanár műkorcsolyázó és síoktató filmeket mutatott be előadás keretében •a fizika teremben. 50. Január 12. Makláry Pap Miklós, főiskolánk ny. tanárának halála. Temetése január 14-én volt főiskolánk udvaráról. A temetési szertartást dr. Szabó Zoltán főiskolai lelkész végezte, a sírnál dr. Mátyás Ernő közigazgató mondott búcsúztatót 51. Január 18. 1936. december 17-én közölte a Budapesti Közlöny, hogy a kormányzó úr főiskolánk ny. tanárát, dr. Trócsányi Józsefet kormányfőtanácsosi kitüntetésben részesítette. E kitüntetésről szóló okmány átadása ünnepélyes keretek között történt meg főiskolánkban január 18-án. Az okmány átadását Fáy István főispán eszközölte, megkapó üdvözlő beszéd kíséretébsn, amely beszédre dr. Trócsányi József a következő beszédben mondott köszönetet: „Méltóságos Főispán Ur! Amidőn a Kormányzó Úr Őfőméltóságától jövő magas kitüntetésről szóló okmányt átveszem, mindenekelőtt köszönettel és hálával adózom mindazoknak, akik szerény munkásságomat véleményem szerint túlbecsülve, engem erre a kitüntetésre kiszemeltek s illetékes helyen előterjesztettek. De a legnagyobb tisztelettel és hódolattal fogadom a Kormányzó Úr Őfőméltósága által megpecsételt kitüntetést, mert a közügyekben szorgoskodó magyar állampolgár számára az a legnagyobb külső jutalom, ha a legmagasabb közjogi méltóságnak, a szünetelő magyar királyi hatalmat pótló, illetve képviselő Kormányzónak az elismerésében részesülhet. Mert bármennyire is vallom, hogy a jól végzett munka igazi jutalma a nyugodt lelkiismeret, nagyon jól tudom, hogy az ebben a világban élő gyarló embernek vannak őt körülvevő külső kötelékei, ezeknek pedig törvényei, szokásai, amelyeket a cinizmus veszélye nélkül senki sem ignorálhat. Ilyen szokás a közügyekben érdemeket szerzett polgároknak az államhatalom részéről történő kitüntetése is. Ősidőktől kezdve szokás Magyarországon is, hogy a király a haza körül érdemeket szerzett egyéneket kiemelte, méltóságokká, diginitáriusokká tette, ami amig egyfelől jogokkal járt, másfelől kötelességeket vont maga után a haza fokozottabb szolgálatában. A kitüntetések ezen ősmagyar eredetének a talaján állva fogadom én a kitüntetést és pedig nem a címhez való jog szempontjából, hanem az azzal velejáró kötelesség szempontjából, ami engem fokozottabb mértékben elkötelez a köz szolgálatára annak minden irányában : szolgálni az egyházat, vármegyét s ezeken keresztül drága hazánkat, mely mindnyájunkat ápol s egykor eltakar.