Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1936

202' nak s amíg nem sértik akaratát és tiszteletét — amíg elismerik világuratmát. Egész természetes, hogy előbb-utóbb ellentétbe kerülnek vele. Akkor nyomban megtörténik megítéltetésük. Az 1—6. fejezet az elbeszélő, részekkel azt akarja dokumentálni, hogy Isten országa nem maradhat a népek kezében. A 7—12. fejezet látomásai pedig azt tárják elénk, hogy hogyan és mikor fogja Izráel elérni annak tökéletes megvalósulását. A maguk valóságában tulajdonképen itt mutatkoznak meg a könyv apokaliptikus sajátságai. Isten transcendens magasságban trónol. Angyalok (Gábriel, Mihály) közvetítik akaratát, akik népét az ellenségeivel folytatott harcokban támogatják. Az ég felhőin jön el az „emberfia." Megérkezésevei Isten világuralmának megvalósulása jár. Tulajdonképen Ő képviseli Isten országát. Pusztító világhatalmakat reprezentáló chaotikus szörnyek (oroszlán, medve, párduc, egy meg nem nevezett iszonyatosság; kos, kecskebak) jelennek meg, hogy felvegyék a harcot az igaz Isten választottaival. Titokzatos számokban kijelentések hangzanak el, amelyek a napok végére, a végidőkre vonatkoznak. Ne kutassuk most, hogy honnan származnak, vagy honnan állottak elő. A súlypont nem a múlton, hanem a jövendőn fekszik. ítélet az, ami az icióir ovtoc és az nioiv fiíll<av egymásközötti harcában végbemegy. Isten örök terve szerint az utóbbinak győzedelmeskedni Főtiszteletű és Méltóságos Egyházkerületi Elnökség! Nagy tiszteletű és Tekintetes igazgatótanács! Most, amikor a sárospataki Theol. Akadémia ótestamentumi tanszékét immár ünnepélyesen is elfoglalom, nem mulaszthatom el, hogy hálás köszönetet ne mondjak az Egyházkerület Főtiszteletű és Méltóságos Elnökségének és alkotó tagjainak, továbbá a Nagytiszteletű és Tekintetes Igazgatótanácsnak azért a meg nem érdemelt bizalomért, amellyel oszágosnevű elődeim, a Somossi Jánosok ..., Radácsi Györgyök és Harsányi Istvánok drága örökébe szolgálattételre elhívott. Az a rövid idő, amelyet forrón szeretett Alma Materem megszentelt falai között tanári munkával eddig eltöltöttem, elég alkalmat nyújtott arra, hogy megmérjem a reám váró feladatok óriási súlyát és megismerjem erőtlenségemet. Alázattal kell megvallanom, hogy olyan dolgok végzésére vállalkoztam, amelynek méretei túlnőnek az én gyarló életem határain. Bízom azonban mennyei Istenemben, hogy kegyelmét nem vonja meg tőlem. Ebben a reménységben és ezzel a hittel indulok el a próféták útján s teljes szellemi és testi erőmet latbavetve, kész vagyok mindannak a munkának az elvégzésére, amelyre nézve rendelkezett felőlem, amelyet vár tőlem az ég és föld teremtő Ura és a világok diadalmas királya: a megváltó Jézus Krisztus.