Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1936

200' uralma csak országára korlátozódik. Élete gyászos véget ér, az elymaisi Bel-templom ostrománál, katonái, ellenségnek nézvén, levágják (19. v.). Utódát IV. Seleukos Philopatort (187—175), aki adószedőket küld Palesztinába, Heliodorus megöli (20. v.). IV. Seleukos megmérgezése után ifjabb test­vére IV. Antiochus került a trónra (175—164), akit a törvényhű zsidók vallásellenes magatartása miatt valósággal gyűlöltek (21 v.). Az uralmat átváve, riválisát, Heliodorust, megtöri (22 v.); de ártalmatlanná teszi azokat az intrikusokat is, akiknek se­gítségével el alkarták tőle foglalni a trónt (23 v.). Ant. Ep. hadjáratot indít Egyiptom ellen; onnan hazatérve, a templom­ban végez nagy pusztítást (25—28. v.). Második hadjáratát 168-ban kezdi (29 v.), de a római hajók visszatérésre kény­szerítik (29—30 v.). Dühében a zsidókra támad (30. v.). Csa­patai behatolnak a szentélybe s megfertőztetik azt. Megszün­tetik a naponkénti (támíd) áldozatot s felállítják Zeus oltárát 168 dec. 25-én. A zsidók közül sokan átveszik a görög szo­kásokat (32. v.), de a kegyesek hűek maradnak (32 b, 33 a v.), azért sokakat legyilkolnak közülök (33 b v.). Makkabeus Jú­dás szabadságharca némi enyhülést hoz (34. v. = „kis segít­ség"). A kegyesek közül sokan elpusztulnak (35. v.). Antiochus istenként tisztelteti magát (36. v.). Az igaz Istent megveti, de nem becsüli az asszonyok kedvenc Istenét: Tammuz-Adonist sem, amely istenség Szíriában nagy tiszteletben állott (37. v.). Inkább Jupiter(Capitolinus)-hez hajlott, az erősségek istenségé­hez, melynek tiszteletét római túszoskodása idején sajátította el (38. v.).. Aki az idegen istennek behódol, az nagy jutalmat nyer (39. v.). A 40. s köv. versekben új háború leírását találjuk a déli király ellen. Az északi király sok országba betör, így Paleszti­nába is. Kivonul a tengerek és a szent hely ellen s ott hirtelen halál éri. Ez a megállapítás pontosan ráillik Antiochus Epipha­nesre, aki a 36-ik verstől az Antikrisztus színeiben jelenik meg. 26 A 12-ik fejezetben tovább folytatódik az elbeszélés. Mihály arkangyal eljön népe védelmére. Az elesett kegyesek életre, a többi halottak: a hűtlenek utálatosságra támadnak fel. (12 v.); Az 5—12 v. a zárómozzanat. A 3 és félidő = 3 és félév, ek­kor törik meg a szent nép megrontójának hatalma (7. v.). Csak azután jön el az igazak és értelmesek ideje (10 v.). Ha a templom megszentségtelenítése Kr.e. 168 dec. 25-én történt (11 :31), akkor a 3 és félév hozzászámításával a nyomasztó helyzetnek 164 júniusában kellett végződni. Ez az idő a 11. v. szerint 1290, a 12. v. 1335 nap. Az a kérdés, honnan van 2 6 Az egészhez lásd W. Smith: The New Testament history with an introduction, connecting the history oí'the Old and New Testaments. New-York, 1872 14—43. o., W. Baumgartner: i. m. 11—13. o., K. Marti: Das Bucii Dániel. 73—90. o.; A. Be'rtholet : Dániel und die griechische Gefahr. Tübingen, 1907. 5—10. o. Zsíros József: Adventisták című érte­kezését „A szekták és az ellenük való védekezés módjai" c. füzetben. Sárospatak, 1933. 33—35. o.

Next

/
Thumbnails
Contents