Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1936

192' akár a pápasággal azonosítani bizarr elgondolás s éppen olyan hibás következtetésen alapszik, mint az adventisták tanítása, akik a 4-ik világbirodalomban a pápaság, a pápában a sátán megtestesülését látják. Helytelen a bibliakutatók tanítása is, amely szerint Krisztusnak a paruziával megvalósúló szellemi országa volna az, mert figyelmen kívül hagyja a történelmi folytonosságot. A 12 :1-3 és 7 :18, 22, 27 egybevetése alapján megállapítható, hogy az utolsó és örök birodalom a „Magasságos szentjeinek", azaz Izráel kegyeseinek az országa. Hogy az ezt megelőző ország a diadochok hatalma alatt állott, arról a 33. v. jó bizonyság. Azt olvassuk itt: lábai részint vasból, részint cserépből valának." Hogyan kell ezt érteni ? Az arám hasaf-szó nem nyers agyagot, hanem a legtöbbször agyagból készült tárgyat jelent J. A. Montgomery a babilóniai istenszobrok után vasba helyezett terrakottaszerű beégetésre gondol.

1

7 Közelebb visz a helyes értelemhez Bél és a sárkány c. pseudókanonikus könyv, melyben Bél képéről ez az ironikus megjegyzés áll : nviog yan STmOtv fitr KTTI rrr

i/j')^

l eSco/hv ős /á).v.nt (7 v.) Olyan istenszoborról van itt tehát szó, melynek belső magva agyagból állott, amit kivül bronz vett körül. Hasonló istenképekkel találkozunk Ézs. 40:19, 44: 10-ben is. S mit jelent az anyagoknak ez az összehozása ? Mivel a vas az erő, az agyag pedig a törékenység kifejezője az Ótestamentumban, l.-ször jelenti azt, hogy a 4-ik birodalom megoszlott ország, nagy erőt és sok gyengeséget rejt magában (41—42. v.). Erre az egyiptomi ptolemeusok és sziriai lagidák története hű bizonyság; 2-szor azt jelenti, hogy mint a vas és agyag nem egyesülhetnek egymással, úgy nem lehettek egyek sohasem az egyiptomi és sziriai királyi házak s nem lehetett egy a két nép még a kölcsönösen kötött házasságok révén sem (43. v.). A lábak vas és agyag ujjai alatt általában 10 királyt szoktak érteni. Antiochusra itt semmiféle utalás sem történik, a látomás tehát ebben a kibővített formájában is a makkabeusi kort megelőző időből való. A 3-ik fejezet elbeszélésének tendenciája világos; az Isten iránti hűség megnyilatkozásának bizonysága akar az lenni. Nem kevesebbről, mint a halál, vagy az idegen istentisztelet közötti választásról van itt szó. Antiochus Epiphanes idejében pedig gyakorta állottak ez előtt az alternatíva előtt Izráel kegyesei. A mártyrok halála örök pecsét arról az igazságról, hogy az igaz Istenbe vetett hit nagyobb érték, mint a földi élet. — Fontos tanúságot rejt, magában a 4-ik fejezetben leírt álom. Isten a világ ura. Ő irányítja a történelem folyását. A királyokat felemeli és megalázza. Az égben lakik. Hozzá egy ember sem emelkedhet fel. Aki az égig 1

7 A critical and exegetical commentary on the book of Dániel Edinburgh. 1927. 162. o.