Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1936

12 és vezetett tátrai kirándulásunkat, amelyik nemcsak a nagy magyar mult dicső emlékeivel és csodálatos természeti szépségeivel gazdagította a lelkünket, de erős ösztönzéseket nyújtott nemzeti létünk reálisabb szemléletére, általában a nemzetnevelésre. Nem hallgathatjuk el azt sem, hogy gimnáziumunk gondos és nagy körültekintést igénylő vezetésében is mindig erőteljesebben érvényesül a puritán etikai nevelői szellem. Sok tusakodásnak a motívumát rejtette magában az új közoktatási törvény végrehajtása. Egyre erősebb lesz iskolánk életében az állami beavatkozás, s szűkebb térre szorul autonómiánk, érezzük, hogy ez korlátokat szab sajátos szellemiségünk elé s elszinteleníti életünket. Az elmúlt iskolai évben sok ösztönzést nyertünk arra, hogy önmagunkra, sajátosságainkra eszméljünk rá s igyekezzünk érvényesíteni jellegzetes eszményeinket. Egy intézetnek az életét mindig alapvető módon határozza meg a vezetés. Erős, biztos, rendet teremtő vezetés karaktert ad annak, ilyen vezetés alatt áll tanitóképzőintézetünk. Munkáját a didaktikai és pedagógiai törekvések párhuzamossága jellemzi. Legfőbb cél mégis a nevelői. Mindig abban a meggyőződésben voltunk, hogy az egyháznak a lelkipásztorok és tanítók képzése a legelsőrendű feladata. Az ő vállukon nyugszik elsősorban az anyaszentegyház épülete és az -egyház munkájából születhetik meg az igazi nemzet. A tanítóképzés ilyen elgondolása mellett természetesen alapvető szerepe van a vallásos nevelésnek, amelynek tág területe van tanítóképzőintézetünkben, s amelynek egyik jellegzetes támasza az S. D. G. szövetség tevékenysége a bibliakörök munkájával. Hiányos volna a tanítóképzés, ha a vallásos nevelés mellett hasonló hangsúlyt nem adna a nemzetnevelés szempontjának. A tanítóképzés konkrét célja mégis csak a nemzetnevelésre való ránevelés. Az intézet minden munkáját ez a nemzeti tudatosság vezeti annyira, hogy a f. iskolai évben még külsejében is magyarosabbá, nemzeti eszményeket árasztóbbá lett levegője. Gimnáziumunk belső feszültségekkel teljes életével szemben a nyugodt fejlődés és zavartalan munka jellemezte ez intézet életét. Különösebb jelentőségű a lelkésztanítói képzés megindulása. A sok tusakodásból származott és ma is erős kritika alatt álló munka jól indult. Hisszük, hogy lelkipásztori képzésnek a tanító nevelői képzés által való kiegészítéséből áldások fakadnak egyházunkra. Theol. akadémiánk életének időrendben is egyik legjellegzetesebb eseménye a Barth Károly látogatása. Ismertük eddig is munkáján keresztül, mint korunk legnagyobb protestáns theologusát. A személyes találkozásban megnőtt előttünk alakja s a theologus arca mögött megláttuk prófétai-reformátori ar-