Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1935

22 Vécsey tábornok vértanúnk sírjában talált vaskampót, melyre a tomboló erőszak őt felakasztatta. Könyre csordulva mondunk köszönetet azoknak a magyar testvéreinknek, akik ez ereklyék megőrzésére éppen Főiskolánkat méltatták. Mélyen tisztelt Közönség! Türelmükkel ily sokáig visszaélve engedjék meg, hogy pár szóban magammal is foglalkozzam. Letelvén a törvényes két év — mint közigazgató, utoljára állok az életben Önök és elöljáróságom előtt. Most midőn búcsúzom, boldog szeretettel adom át e díszes hivatalt utódomnak. Magam pedig eltávozok derűsen, nyugodt öntudattal, a kicsinyességeken fölülemelkedve, az embereket megértve és szeretve. Nem habozom kijelenteni, hogy életemben semmi után sem sóvárogtam, minden úgy jött magától — talán magasabb elrendelésből. Mindenre, amit elértem, az isteni kegyelem segített rá. Főiskolánkat, magunkat, nemzetünket továbbra is az Ő kezére bízva Főiskolánk, Tanítóképzőintézetünknek 1935—36-ik tanévét bezárom.