Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1935

184" szerével, vagyis azzal a kérdéssel, hogy mik azok az utak és eszközök, melyeket a fizikus használt és használ, mikor ennek a bonyolult épületnek egy új tégláját akarja helyére illeszteni. Ha a fizika történetén végigtekintünk, abban két korszakot különböztethetünk meg, amelyek nemcsak időben választhatók el egymástól élesen, hanem a vizsgálatok módszereiben, a kutatási eljárásaikban is. Az első részt, az első korszakot nevezhetjük ókori fizikának. Kezdetét nem tudjuk, talán az ősemberrel kezdődik, hiszen annak is voltak primitív fizikai ismeretei, a vége a görög tudományosság hanyatlása. A második korszak, az új és legújabbkori fizika, körülbelül a történelmi újkorral kezdődik. A két korszak közötti időben, a történelmi középkorban nincs fizika. Fejlődésben megállott az ókornál s egy lépést sem tett előre! Az ókori fizikának legjelesebb s kétségtelenül legeredményesebb művelői a görögök voltak. Munkáikat ma is a legnagyobb csodálattal olvassa a moder fizikus is, úgyhogy ha az ókor fizikusairól beszélünk, mindig a görögöket értjük alatta. A fizika ebben a korban nem volt önálló tudomány, hanem egy minden tudományágat felölelő egyetlen tudománynak alkotórésze. Az ókor fizikusainak problémái körülbelül ugyanazok, mint a ma fizikusáé. Keresték a világegyetem szerkezetét, a világegyetem mozgásának törvényszerűségét, a világon található élő és élettelen dolgoknak, anyagoknak alapalkotórészét, a földi jelenségek s tünemények változásának egyetlen, másra vissza nem vezethető törvényét. Fizikájuknak jellemző tulajdonsága és egyben óriási hibája, hogy hiányzott belőle a tapasztalat útján való ismeretszerzés. A görög fizikusok nem kísérleteztek, nem végeztek megfigyeléseket, hanem általános és igen gyakran a fizikával semmi kapcsolatban nem lévő fogalmakból indultak ki s alkották meg rendszereiket s ebbe mintegy belekényszerítették a fizikai tüneményeket. Nagyon sok, a gyakorlati élet számára is értékes találmányuk volt, sok jelenséget megismertek, de ezeket nem próbálták szervesen rendszerükbe beleilleszteni. így történt, hogy az ókori fizika Arisztoteles csodálatos harmóniájú rendszerében kicsúcsosodva tovább fejlődni nem tudott. Nagy érdeme a görög fizikusoknak azonban az, hogy megmutatták a fizikai fogalomalkotásnak, a fizikai absztrahálásnak s a fizikai rendszerezésnek a lehetőségét. „A görög szellemi világban váltak ki azok az általános, absztrakt fogalmak, melyek által a görögök munkássága "előtt összegyűlt kaotikus fizikai tudásanyagban valamilyen rendet lehetett teremteni". Az újkori fizika annak a fontos elvnek a felismerésével kezdődik, hogy a fizikai világot csak úgy lehet igazán