Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1935

ALAPÍTÓLEVÉL. 1. Csabacsüdi Dókus Ernő (szül. 1852. február 5-én, meghalt 1934. január 17-én) a sárospataki ref. főiskolának egykori növendéke, majd férfikorában egyre emelkedő egyházi közéleti pályáján a tiszáninneni ref. egyházkerületnek és a sárospataki ref. főiskolának főgondnoka, az Egyetemes Ref. Konventnek és Zsinatnak elnöke, cs. és kir. kamarás, országgyűlési képviselő, főrendiházi s felsőházi tag, az I. o. érdemrend tulajdonosa, mindenkor a legnagyobb mértékben átérezte s egész működésében állandóan ápolta azt a missziót, amelyet a sárospataki ref. főiskola a ref. egyháznak s a hazai művelődésnek a szolgálatában betölt. Főgondnoki beiktató beszédében ezeket mondja: „Soha nem szűnő hálával gondolok főiskolánkra, melynek falai közt szívtam magamba hazám, vallásom, egyházam, felebarátaim és ezekkel kapcsolatban az egyenlőség, testvériség, szabadság szeretetét, az önzetlen, kitartó munkakedvet, azt a hamisíthatatlan, üde protestáns szellemet, amely ennek a százados főiskolának a falai közt nemzedékről-nemzedékre drága örökségképpen szállott át, amely szellem gondolkodásomat és tetteimet mindenkor befolyásolta és irányította." 1931-ben pedig a főiskola 400 éves jubileumi ünnepsége alkalmával tartott nagyszabású megemlékezésében a többek közt így nyilatkozik : „A magyar protestántizmusnak egyik elnémulhatatlan apológiája és soha meg nem becsülhető érdemeinek döntő bizonyítéka ez az intézet." Dókus Ernő egyházi közéleti munkásságát valóban mindenkor az idézett megnyilatkozásokból áradó szellem irányította. Ismerve a sárospataki ref. főiskola történetét, jól tudta, hogy ez a főiskola az Istentől kiszabott hivatását, az evangélium szolgálatát, hívő, puritán gondolkodású egyháztagoknak, hazaszerető polgároknak, tántoríthatatlan magyaroknak a nevelését, az igazi tudománynak a fejlesztését csak azáltal tudta