Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1935

7 magyar vakondtúrásról is le akarnánk mondani. Akinek ez a nemzeti ábrándja, az ne iratkozzék be a pataki főiskolába. Nagyon jelentős és a régi rendet gyökerestől felforgató rendelkezése az új törvénynek a 45 percre lerövidített óráknak az ország minden középiskolájába való bevezetése. Ez újítással már pár éve kísérleteznek egyes iskolák. Legszembetűnőbb előnye a délelőtti 6 órás rendszernek a délutáni idő lehetőleges tehermentesítése, mely több időt nyújt a tanulmányozásra, amellett hogy a szülők és a szakkörök által egyaránt általánosan hangoztatott panaszt: a túlterhelést van hivatva megszüntetni, vagy legalább csökkenteni. Nagy elgondolású kultuszminiszterünk felelősségérzetét mi sem mutatja élesebben, mint az a körülmény, hogy az új rendszer további életére vonatkozólag az iskolák tapasztalatától vár jelentéseket és javaslatokat. Mélyen Tisztelt Közönség! Ez iskolai év személyi és a tanügyi változásait röviden érintve, engedjenek meg nekem e pillanatban egy különlegesnek látszó kijelentést. Mi, tanárok, bármennyire vénülünk is, mindig fiatalok maradunk. Fiatallá tesz bennünket a fiatalsággal való foglalkozás, a velük való együttérzés, a szeretetnek feléjük és belőlük kiáradó villanyárama. Őket megértve, hozzájuk leszállva örülni tudunk minden csekélységnek, velük együtt fáradunk, remélünk és minden iskolai év kezdetén velük együtt megújulunk. Sorsukat, előhaladásukat mint bátyjuk, mint apjuk viseljük szívünkön, mert szívünkön viseljük, féltjük és reméljük a magyar jövendőt. Mi, nevelők vagyunk a jövendő Magyarország kialakítói, a közműveltség felelősségteljes lélekszobrászai. A mi felelősségérzetünktől, tudásunktól, szellemünk irányától és rangjától függ nemzeti közvéleményünk szellemtörténete, nemzeti sorskönyvünknek tartalmas vagy hézagos fejezetei. Mindenkinek, aki a „hármashalom" talajából nőtt ki, egész életét a nemzeti felelősség jegyében kell végig harcolnia. E ponton nincs béke, csak a százszázalékos kötelesség-teljesítés nyugalmában. A pataki főiskolának ez iskolai évben 73 akadémiai és 492 gimnazista gyermekét a nemzeti felelősség jegyében óhajtjuk nevelni és bennük a jobb magyar jövőt biztosítani. Mi, tanárok olyanok vagyunk, mint az útszélre állított útmutatók, amelyek mindenki számára önként mutatják az utat, de maguk télben, nyárban, esőben, viharban híven kitartanak őrhelyükön. Azonban nem vagyunk olyanok, mint az útmutatók, akik csak mutatják az utat, de maguk nem mozdulnak előre, mert nekünk, nevelőknek kell leginkább a kor-műveltség színvonalán járnunk, az eszmék országútjain előre mennünk, de mindig az évezredek által örök értékeknek márkázott irányban: a hitnek és a honszeretetnek az útján. A vallásos és hazafias nevelés a mi humuszunk, amelyből minden