Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1934

174. — ott van a Felvidéken, — ott van a Tisza mentén, — itt van a Bodrogközön, — itt van Sárospatakon. Az egyházak urasztali készségeikben, kegyszereikben a magyai díszítésnek legszebb remekeit őrzik. A bodrogközi szövés ma is a legpompásabb díszítéseke produkálja. A közeli református egyházaink urasztali térítőin, fel egészen Tokajtól Kassáig, amelyek a mult nyáron itt időzött országhírf művésznek, Jaschik Álmosnak felfedező munkássága révén lettei közkinccsé, a magyar díszítőművészet égkövei. Ezek a kincsek, ezek a meghatóan szép dolgok egy központból indultak ki. Ennek a gyönyörű művészi munkásságnak vezetője, aktív munkása a sárospataki főiskola legnagyobb asszonya: Lorántfy Zsuzsánna fejedelemasszony volt, akinek nagy szelleme egy új, eddig ismeretlen oldalról elevenedik meg előttünk! Magyar díszítőművészet van, csak folytatni kell I * Azóta az 1934 októberben Budapesten rendezett orsz. ref. kiállításon meggyőződhettünk, hogy mily tiszta műkincsek és mily nagy tömegben kerültek napvilágra az ország minden részéből a legeldugottabb kis faluból is. t