Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1934

167. Hol vannak ezek a formák? hogy történik ennek a tanítása? A formák a természetben vannak, a formákat mindenütt láthatjuk. A formák milliói vesznek körül bennünket. Magunk is a természeti formák hordozói vagyunk. A formák meglátásához éles gyakorlott látás kell, mert a forma nem marad meg tartósan egy állapotban, a forma sokszor el van rejtve, a forma állandóan mozog, — a forma az életet magát jelenti. Egy élő emberi alak minden legkisebb mozdulatával, vagy nyugodt helyzetében is, belső lelkihangulatát tükröző izomreflekszeivel, más és más formát mutat. Egy hegycsoport mozdulatlannak látszó tömegeivel a nap állása szerint — akár borús időben is — időnkint szintén más és más formákat mutat. A tiszta éggömb sem mozdulatan. A felhők járása, vagy óriási felhőtömbök torlódása a formaváltozások legkitűnőbb példájául szolgálnak. Egy cserép virágon egy éles szemű figyelmes rajzoló egy órán belül nagy formaváltozást észlelhet. A gyorsabb mozgások pedig a formák oly régiójába visznek bennünket, aminél az ösztönös észrevevést logikai gondolkodásnak kell alátámasztani. Az élénk világítások, erős fények pedig a már megtanult, megszokott formákat úgy elszabdalják, hogy annak megnyugtató magyarázásáért a fizikához kell fordulnunk. Azt kérdezhetnénk ezek után, hogy képes-e erre az emberi agy; ezeket meglátni és le is rajzolni ? Vagy nem haszontalan fáradozás-e? amikor a fényképezőgép mindezeket pontosan felveszi. A felelet: hogy erre csak az emberi agy képes, csak a mi szemünk lát helyesen, a mi szemünkkel, a mi leikünkön keresztül látott dolgok megrajzolása, megfestése lesz igaz számunkra. Nézzünk meg egy lépő, vagy egy szaladó embert. Minél gyorsabb mozgásban van, annál kevésbbé tudjuk tagolni az egész mozgásfolyamatot. De az egész mozgásról kapunk egy képet, amelyet, ha rajzban rögzítünk, — megkapjuk a szaladó ember képét. Ez a kép azonban be nem állítható, s a valóságban nem létező és mégis valóság. Vagyis a mozgások összetevőiből kialakult az a legjellegzetesebb forma, amely az egész mozgásfolyamatot magában egyesíti.