Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1933

164 becsületességükről és alkut nem ismerő kötelességtudásukról voltak: ismeretesek és ilyen érdemeikért részesültek és részesülnek közbecsülésben és osztatlan tiszteletben: a Finkey-Kovácsy családok jogásznemzedéke különösen rászolgált arra, hogy a magyar közélet dicsekedései legyenek. És annál égetőbb a seb, mely mindig érezhetőbb és fájdalmasabb, amit a pataki jogakadémia kényszerült megszűnése ütött, nemcsak a sárospataki főiskola szívén, hanem azzal együtt a magyar református iskolaügynek, sőt a magyar művelődéstörténetnek és jogásznevelésnek magasztos érdekein. Amint általában a tanári tiszt végzésére valóságos elhivatottsága és rendeltetése volt Kovácsynak, elgondolható, mennyivel inkább szívén viselte a hozzá közelálló családtagok neveltetési ügyét. Már negyedik gimnázista korától tanítással foglalkozott. Korrepetálgatott sok tanulótársával és a Borsos, Futó, Somogyi, Szalánczy,. Bessenyey stb. családok itt tanuló fiai vallomást tehettek volna lelkiismeretes kötelességtudásáról, gyermekek iránt való nagy szeretetéről. Istenáldotta jó tanár volt. Ha a jó tanár első feltétele, hogy jó ember legyen, akkor Kovácsy a legkiválóbb tanárok közé sorolható, akik valaha éltek és tanítottak. Mert epenélküli, jó ember volt. Elhirtelenkedett szó ajkát nem hagyta el. Kikerült minden éles helyzetet. Amint a hang és a tónus élesedett, Kovácsy nyomban kikapcsolódott a vitából és hangtalanul távozolt. Szelíd természete az otthon csendjében emésztődött napokig, hetekig a nem tetsző dolgokon. De azt senkivel nem éreztette. Tanítványaival legkevésbbé. Sajnos, ezelőtt 30 évvel is szokásban volt az irigység,, gyűlölség, feketítés. Alig tettem lábam Patakra, mint teljesen idegent informálni igyekeztek. Különösen egy akkori egyén akart előttem a saját kiemeléséhez másokból grádicsot csinálni. Kovácsyról azt mondotta: Képzeld, milyen naiv, amikor tanítványa, vagy annak szülője felkeresi lakásán, addig nem jelenik meg előttük, míg fekete kabátot nem vesz magára. Nem tudom, igaz volt-e a szó?' Lelkileg kétségtelenül igaz. Mert az a 6 év, amit együtt szolgálni vele szerencsém volt, minden órájával igazolta. Bizonyos, hogy lelki szemeim előtt egyszerre igen nagyot nőtt Kovácsy e mondás után. Hiszen itt kezdődik és itt végződik a tanár: minden tisztességet megadni az áldozatokat hozó szülőnek és megadni az érdemes tanulónak. Hogy érezzék, hogy az iskola is templom, hová belsőben-külsőben felkészülve szabad menni. Pojáca sapkával és bohóc ruhával tanterembe lépni: merénylet számba ment volna. Tanítása is az ízig-vérig tanárt jellemezte. A szórói-szóra tanítás talán kissé túlzott. Bár a nyilvános iskolának abban is egyik nagy erőssége van, hogy egyéniségek tanítanak, különösen a református iskolákban. Talán ellentétesek, de míg egyiknek módszere alkalmas a memória fejlesztésére, a másik a judiciumot, a harmadik a logikus gondolkozást, a negyedik a gyakorlati szempontok észrevételét stb. fejleszti ki. Kovácsynak pompás memóriája volt és fenn nem akadó készséggel tudta idézni a költőket, az életszabályok verses formáit, a latin auctorok bölcs mondásait. Idős ko-