Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1933

164 becsületességükről és alkut nem ismerő kötelességtudásukról voltak: ismeretesek és ilyen érdemeikért részesültek és részesülnek köz­becsülésben és osztatlan tiszteletben: a Finkey-Kovácsy családok jogásznemzedéke különösen rászolgált arra, hogy a magyar köz­élet dicsekedései legyenek. És annál égetőbb a seb, mely mindig érezhetőbb és fájdalmasabb, amit a pataki jogakadémia kényszerült megszűnése ütött, nemcsak a sárospataki főiskola szívén, hanem azzal együtt a magyar református iskolaügynek, sőt a magyar mű­velődéstörténetnek és jogásznevelésnek magasztos érdekein. Amint általában a tanári tiszt végzésére valóságos elhivatott­sága és rendeltetése volt Kovácsynak, elgondolható, mennyivel in­kább szívén viselte a hozzá közelálló családtagok neveltetési ügyét. Már negyedik gimnázista korától tanítással foglalkozott. Korrepe­tálgatott sok tanulótársával és a Borsos, Futó, Somogyi, Szalánczy,. Bessenyey stb. családok itt tanuló fiai vallomást tehettek volna lelkiismeretes kötelességtudásáról, gyermekek iránt való nagy sze­retetéről. Istenáldotta jó tanár volt. Ha a jó tanár első feltétele, hogy jó ember legyen, akkor Kovácsy a legkiválóbb tanárok közé sorolható, akik valaha éltek és tanítottak. Mert epenélküli, jó em­ber volt. Elhirtelenkedett szó ajkát nem hagyta el. Kikerült minden éles helyzetet. Amint a hang és a tónus élesedett, Kovácsy nyom­ban kikapcsolódott a vitából és hangtalanul távozolt. Szelíd ter­mészete az otthon csendjében emésztődött napokig, hetekig a nem tetsző dolgokon. De azt senkivel nem éreztette. Tanítványaival leg­kevésbbé. Sajnos, ezelőtt 30 évvel is szokásban volt az irigység,, gyűlölség, feketítés. Alig tettem lábam Patakra, mint teljesen ide­gent informálni igyekeztek. Különösen egy akkori egyén akart előt­tem a saját kiemeléséhez másokból grádicsot csinálni. Kovácsyról azt mondotta: Képzeld, milyen naiv, amikor tanítványa, vagy an­nak szülője felkeresi lakásán, addig nem jelenik meg előttük, míg fekete kabátot nem vesz magára. Nem tudom, igaz volt-e a szó?' Lelkileg kétségtelenül igaz. Mert az a 6 év, amit együtt szolgálni vele szerencsém volt, minden órájával igazolta. Bizonyos, hogy lelki szemeim előtt egyszerre igen nagyot nőtt Kovácsy e mondás után. Hiszen itt kezdődik és itt végződik a tanár: minden tisztes­séget megadni az áldozatokat hozó szülőnek és megadni az érde­mes tanulónak. Hogy érezzék, hogy az iskola is templom, hová belsőben-külsőben felkészülve szabad menni. Pojáca sapkával és bohóc ruhával tanterembe lépni: merénylet számba ment volna. Tanítása is az ízig-vérig tanárt jellemezte. A szórói-szóra ta­nítás talán kissé túlzott. Bár a nyilvános iskolának abban is egyik nagy erőssége van, hogy egyéniségek tanítanak, különösen a refor­mátus iskolákban. Talán ellentétesek, de míg egyiknek módszere alkalmas a memória fejlesztésére, a másik a judiciumot, a harma­dik a logikus gondolkozást, a negyedik a gyakorlati szempontok észrevételét stb. fejleszti ki. Kovácsynak pompás memóriája volt és fenn nem akadó készséggel tudta idézni a költőket, az életsza­bályok verses formáit, a latin auctorok bölcs mondásait. Idős ko-

Next

/
Thumbnails
Contents