Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1933

II. Nemzetnevelés. Évmegnyitó beszéd. 1933 szeptember ltí-án tartotta: Dr. Mátyás Ernő közigazgató. Szeptember hónapja minden iskolára, azokban minden diákra és tanárra új kezdetet jelent. Az új kezdet különös hatással van az emberre. Ilyenkor megmozdulnak a léleknek alvó vizei s a léleknek tükre fölött új célok tünedeznek fel. Előre néz most a kis és nagy diák. Rossz diákban elszántságok ébrednek fel új élet kezdésére, a jó diák magasabbra tűzi céljait, mi tanárok is mindnyájan újra értékeljük értékeinket. Minél inkább hivatása magaslatán áll egy iskola egyeteme, maga is annál inkább törekszik céljai új kitűzésére. Sárospataki főiskolánk örök eszményeknek szolgálatában áll, de az új idők szükségletei között újjáteremti céljait. Csak úgy képes Alma Materünk a reábízott növendékeket ölelő karjai között tartani és biztosan tartani, ha hordozója tud lenni korunk uralkodó eszméinek. A múltban is azért tudott lelkeket megragadni, csaknem páratlan missziót végezni, mert a jövendő méhében szunnyadó eszméknek is hordozójává tudott lenni. A történelem tudományának u. n. szellemtörténeti irányzata azt tanítja, hogy a multat nem lehet megérteni egyébből, mint szellemi tényezőkből. Hogyha a történelmi materiálizmus anyagi, gazdasági tényezőkből próbálja megmagyarázni a világtörténéseket, a szellemtörténeti irányzat épen ellenkezőleg az egyes korszakokat uraló szellemi áramlatokból. Állapítsuk meg, hogy minden kornak nevelői gondolkozása szoros kapcsolatban vannak annak uralkodó szellemével. A XIX. század második felének az individualizmus volt az uralkodó szellemi áramlata. Ez a hatalmas szellemi irányzat, amelynek legizmosabb képviselője a német Nietzsche volt, az egyén jogát, mégpedig korlátlan jogát hirdette. Természetetes, hogy ez az izmos szellemi irányzat is megteremtette a maga pedagógiáját, az u. n. személyiség pedagógiáját. Ez a nevelési irányzat az egyént állítja előtérbe, az egyén életében rejlő páratlan sajátosságokat kutatja, fejleszti, építi. Legnemesebb formájában az egyéniség sajátos edényeit akarja megtölteni nemes érték-