Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1933

157 hogy milyen kínosan nehéz volt e megállapítás 49 kitűnő tanulónál (az I. oszt. ban 167-ből, ennyi kitűnő volt az osztályban). Akkor háromféle jegy volt: „kitűnő", „elsőosztályú", a bukottakat „másodosztályú" szóval jelölték. A tanítás eredményét mutatta, hogy Finkei Pál tanár csak kilenc tanulónak adott másodosztályú jegyet. Persze, nem maradt el a gyanúsítás sem. Hiszen sokszor az „úrfiak" kerültek a névsor élére és senki sem vehette zokon, hogy az „inas", akinek tanulását épen egy-egy úrfi körüli kiszolgálás tette lehetővé, nem igen előzhette meg. Ebben az osztályban is 4 úrfi előzte meg Kovácsyt a grádusban, de tény az, hogy a grádus második tanulója „inas

1

1 volt és a 8 első tanuló közt három „közrendű" volt, köztük, mint nyolcadik, maga Kovácsy is. Epen ezzel az osztállyal történt meg a 4 ik osztályban, hogy egyik, akadémiákat járt tanár (amint akkor a külföldi egyetemeken megfordultakat nevezték), szabadelvűségének azzal is kifejezést akarván adni, hogy a grádus összeállításánál az addigi első „úrfit' „közrendűvel'' cserélte fel. nagy feltűnést keltett külső-belső körökben s bizony elvitte az apa innen szomszédból tanuló fiait a távolibb Debrecenbe. Milyen változása az életnek! Ugyanaz a fialalságában ilyen „forrongó" vérű tanár lett idővel főiskolánk tanári testületének tudtommal egyetlen „kir. tanácsos"-a, amely kitüntetés más érdemek mellett a politikai loyalitás elismerése is szokott lenni. Talán még azt is meg kell említenem, hogy a Kovácsyt megelőző 7 tanuló közül négy idősebb volt nála 1—4 évvel s csak két úrfi volt vele egyidős. Hogy a szellemi képesség fejlődésére milyen hatással van az idő, mindenki tudja; legjobban a tanárok tapasztalhatják hogy akár csak pár havi különbség is milyen fokozatokat teremt. Azt is meg kell említenem, hogy a többiek közül többen a főiskolában végezték az előkészítő elemi iskolát is, ami szintén jelentős előnyt jelentett a tállyai iskolában tanult Kovácsyval szemben. Végül még azt kell hangsúlyoznom, hogy grádusában későbbi osztályokban feljebb ment, már a II.-ban harmadik, a felsőbb osztályokban pedig második volt. A kistermetű Kovácsyban hatalmas akaraterő, törhetetlen szorgalom lobogott, hogy e gimn. osztályokat oly fényes eredménnyel végezte. Az 1869 ik év szeptemberében az akadémia 30 bölcsész hallgatója között találjuk nevét. Az akkori akadémiának három ágazata volt: bölcsészet, teológia és jog. Istenben boldogult Kovácsy Sándor haláláig fájlalta, hogy a bölcsészet elsorvadt Patakon; mikor pedig a jogot is lesodorta Trianon a főiskola testéről, úgy érezte, hogy főiskolánk ebben is együtt éli át országunk szörnyű megcsonkítását. Sokat lehetne arról beszélni, hogy helyes dolog-e a hittanhallgatókat kizárólag lelkipásztoroknak képezni ? Most is mozog a kérdés és a tanítói képesítés körüli vita felújítja a főiskola kebelében 1859-ben felállított tanítóképző emlékét, melynek első növendékei végzett hittanhallgatók voltak. Kovácsy idejében előkészítették a hittanhallgatókat a bölcsészeti tárgyak kötelezésével. Ezek