Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1932

40 Az emlékünnepély a kórus énekszámával kezdődött, amely után Farkas István püspök meleghangú beszébden köszöntötte a kultuszminiszter képviseletében megjelent Petry Pál államtitkárt és a minisztérium többi kiküldötteit. „A magyar embernek sok nemes tulajdonságai között közismert amaz ősi erénye, — mondotta — hogy akiket szeretettel hiv és fogad be házába, azokat keresetlenül egyszerű beszéddel, kevés szóval, de tettetés nélkül való testvéri szeretet meleg ölelésével szoritja a szivéhez. Más népek Isten hozottjának nincs annyi bensőséges melege, nincs olyan befelé hivogató s marasztgató édes muzsikája, mint a miénknek! Ha felénk, hozzánk hajol jó szívvel egy-egy nehezen várt, kedves vendégünk, olyan könnyen fel ragyog a szemünkben a magyar szivek legfénylőbb gyöngye: könnyeink! s egy jó szóért olyan könnyen hajlik a magyar kar : az ölelésre ! Keresetlen szókkal, magyar szivvel, magyar hűséggel köszöntöm én is Nagyméltóságodat és fényes kíséretét, a szivünk szerint várt kedves vendégeket itt: a Sasok fészkében, a kuruc tárogatók elhalkult dalát gyakorta visszahivogató, az egy igaz Isten és az egy közös Haza szerelmében soha meg nem lankadó igazán magyarok: ősi végvárában, a kegyetlenül megcsonkított tiszáninneni egyházkerület négyszázéves főiskolájának, annyi sok imádsággal felszentelt templomában... A nagyméltóságú miniszter urat, a magyar történelem egyik alapos ismerőjét vártuk ide közénk — mára! Nem jöhetett! De örül a mi lelkünk, mert Nagyméltóságodban is, miniszteri helyettesben is olyan valaki jött hozzánk, akinek Istentől nyert küldetésben járása édes biztatás arra nézve, hogy itt ma igazán magyarok boldog találkozóját készíti meg a hűséges Vezérek egyike és aki azért is jő ide, hogy megtanítsa a mai magyarság fiait arra, hogy miképen lehet visszaszereznünk újra apáink elrabolt örökét, ahol „magát az eltiport magyarnak kisírni sem szabad!"... Az egy és oszthatatlan Nagymagyarország örökkévalóságát hivő igaz magyarnak ismerjük Nagyméltóságodat, aki hirdeti és tanítja szerte mindenfelé, hogy a magyarság lelki műveltségével, kultúrájának szélesvonaluságával és élviakarásával valósithatják meg magyar álmainkat és készíthetjük meg az idejére bizonnyal eljövendő: magyar feltámadást !... Kultuszminiszterünk s Nagyméltóságod célkitűzései is ezek !... így tudjuk, igy olvasgattuk. Ezért köszöntöm én Nagyméltóságodat kerületünk e szentséges templomában; a mindig ég felé lobogó oltártüzeink mellett — a magyar szív bensőséges szeretetével, forró ölelésével.