Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1932

36 Tisztelt Ünneplő Közönség ! Én itten uj ember vagyok,. Önök nem ismertek, nem ismerhettek még eddig engemet, ésamikor én itten kegyeletes lélekkel idéztem fel ezeket a tőlem soha el nem választható élő emlékeket, nem azért tettem ezt, mint hogyha talán a magam becses személyével kérkedni óhajtanék, hanem ellenkezőleg, ennek a diszes állásnak véltem tartozni azzal, hogy magamat emlékeimnek feltárásával, mintegy élő emlékeimen keresztül mutassam be azzal, hogy én ezzel a lelki útravalóval jöttem el a szülőföldről, és ezzel az egész életre szóló lelki útravalóval érkeztem meg Patakra. Tisztelt Ünneplő Közönség! Még Erdélyben megismertem, megtanultam a történelmet és annak tanításait. Ismerem Patak történetét és azokat a megszentelt történelmi kapcsolatokat, amelyek Patakot Erdélyhez, Erdélyt Patakhoz fűzték és fűzik. Szabadjon a tradícióknak ezekről az élő kapcsolatáról röviden szólanom. Illendőnek tartom mindenekelőtt kegyeletes szívvel felidézni közös nagy patrónusainknak, a nagy fejedelmeknek, fejedelemasszonyoknak dicső emlékét. Ugyancsak illőnek vélem elmúlt évszázadok távlatából kiragadva emlékezetbe idézni egy megható képet, azt az elszánt kis csapatot, amikor 1671-ben két szegény tanár és 46 szegény diák a vándorbotot választva, mint a vándormadarak elvonultak az ősi fészekből Kenézlő felé uj hazát keresni és az ősi főiskola sorsának jobbrafordulásába vetett fanatikus hittel vitték, mentették magukkal nyomdájukat, könyveiket, a pataki gondolatot és mindazt a kulturális kincset, ami az ő kezeikre bízva volt; és ez a viharvert kis csapat, mint az feljegyezve van, Debrecen, Kolozsvár, Nagyenyed és Marosvásárhelyen keresztül szerencsésen megérkezett ideiglenes otthonába Gyulafehérvárra, amelyet Apaffy Mihály fejedelem vendégszeretete ajánlott fel részükre. Ezek a XVII. századbeli pataki vándormadarak, ők fonták. ők szőtték, ők kovácsolták kemény lánccá azokat a szálakat, azokat a megszentelt kötelékeket, szellemi kölcsönhatásokat, amelyek az erdélyi lelket a pataki lélekkel összekötötték a múltban és összekötik a jelenben is. Mert, tisztelt Ünneplő Közönség — az erdélyi kálvinista lélek és a pataki lélek a történelem sorsközösségének tüzében megedzett rokon lelkek. Rokon lelkek a vallásosságban, a türelmességben, a hazaszeretetben, a hűségben és a felvilágosodottságban. Patak egy élő szimbólum, élő fáklya, a magyar kulturának hatalmas modern felvevő és leadó állomása és a magyar kulturának azok a hullámsugarai, amelyeket Patak felvesz és lead, nem ismernek sem időt, sem tért, sem szűkreszabott határokat, rajtuk nem fog az idegen csendőr szuronya, mert vízum