Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1932

34 sabb régiókba. Legyen szabad arra kérnünk Méltóságodat, hogy ezeket a súlyosabb problémáinkat, amelyek megoldására úgy most elnyert egyházi és iskolai méltósága, mint társadalmi pozíciója és előkelő neve mi nálunk sokkal jobban képesíti, hatékony pártfogásába venni méltóztassék. És legyen szabad még egyet kérnünk, szinte a legfontosabbat. Mindenünk, amink van, tulajdonképen nagy szívű, kis és nagy patronusok egész sorozata alapító áldozatkészségéből a sajátunk. A főiskola 380 éven keresztül teljesen a hívők áldozatkészségéből tartotta fenn magát az államtól függetlenül, sőt sokszor annak dacára. Az államtól anyagilag teljesen független autonom ref. főiskolának ezt a büszke és gyönyörű ideálját 1911-ben a viszonyok kényszerítő hatása alatt igénybevett gimnáziumi államsegély megtépázta, de a szívünkből ki nem irtotta. Bár jól tudjuk, hogy a mai viszonyok között az államsegélyt nem nélkülözhetjük, arról le nem mondhatunk, sohasem szabad szem elől tévesztenünk azt az ideált, hogy iskolánknak teljesen a maga erejéből a hívők áldozatkészségéből kellene fenntartania magát. Ehez pedig a saját alapok folytonos erősítése szükséges, amit a gazdasági választmány maga a legnagyobb erőmegfeszítéssel sem munkálhat ki, hiszen az alapok mai jövedelmei nemhogy tartalékolást nem engednek meg, hanem a legszükségesebbre sem elegendők. A független főiskola ideálját csakis új alapítások oldhatják meg, új Vay Józsefek, P. Horváth Máriák és Mudrány Andrások, akiknek a nagy szelleme s ragyogó példája kell, hogy ihlesse meg s ragadja áldozatkész alapításokra a mai vagy jövő nemzedéknek egy-egy Istentől földi javakkal gazdagon megáldott református hívét. Ezt a független főiskolai eszményt, ezzel válhatatlan kapcsolatban a ref. áldozatkész alapítási készségnek a szellemét igyekezzék gondnoki működésében fenntartani, terjeszteni, mert ezzel teszi ref. egyházunknak és az evangélium szent ügyének a legszebb szolgálatot. Isten vezérelje minden lépését, amelyet főiskolánk felvirágoztatása irányában tesz! Kazinczy Gábor a P. D. 0. Sz-e elnöke üdvözlő szavai következtek ezután, amelyben a főiskola nemes hagyományaira utalva kívánta új gondnok működésére Istennek minden áldását. Végül Tóth Lajos szénior üdvözlő beszéde következett, amelyben megragadó gondolatokban tárta fel a pataki diák lelket, amelyért mindenkor érdemes fáradni: „Nem hozunk szégyent az előttünk járó diák ősökre — mondotta — a Bessenyei György által megörökített erkölcsi tisztaságban élő diákok méltó társai, a Tolnai Dali János köré csoportosuló bibliás és imádkozó diákok szellemi testvérei, a hősi halált halt pataki diákok bajnoktársai vagyunk."