Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1932

32 hűséggel, odaadással és kötelességérzettel, mintha attól függne egész jövendője. Méltóságodnak jóindulatát, főiskolánk tanári testülete iránti hajlandóságait, figyelmének jeleit eddig is hálás érzésekkel tapasztaltuk. Méltóságos Gondnok Ur! Egy iskolának szelleme elsősorban tanáraiban, rajtuk keresztül az ifjúságban él. Főiskolánk tanári testületei semmiért sem tusakodnak inkább, mint azért szellemért, amelynek szolgálatára hivatottak. Annál féltőbb lélekkel őrködnek e szellem fölött, minél súlyosabb veszélyek környékezik ősi főiskolánkat és annak nemes hagyományait. Amikor tanári testületeink nevében mély tisztelettel és szeretettel köszöntöm és biztosithatom legmesszebbmenő bizalmáról, az az egyetlen kérésem, hogy őrizze, ápolja, védje főiskolánk létalapját, többszázados szellemét. Ezekkel a gondolatokkal köszöntöm ismételten és kivánom főiskolánkért való munkásságára és életére Istennek minden áldását. A közigazgató beszéde után dr. Trócsányi József gazdasági választmányi elnök, a gazdasági választmány üdvözletét tolmácsolta a következő beszédben: Méltóságos Gondnok Úr! A főiskolai gazdálkodás történetének egyik jelentékeny fordulata volt az, amidőn a mult század 60-as éveiben az addigi széniori, majd közigazgatói s köziskolai széki gazdálkodás megszüntetésével az iskolai vagyon kezelése a tanári kartól független szervre, a gazdasági választmányra bízatott. Nagy jelentősége ennek a helyes munkamegosztás elveit is szem előtt tartó intézkedésnek, hogy a tanári kar és az igazgatók felmentettek ez által az anyagiakkal való törődés közvetlen gondjai alól s így az akadémiai és gimnáziumi igazgatók teljesen a nevelési, szellemi és erkölcsi célok szolgálatára szentelhették minden tevékenységüket. Viszont a gazdasági választmány speciális célkitűzésénél és vagyoni felelősségénél fogva teljesen annak a magasztos célnak adhatja oda magát, hogy a főiskola anyagi alapjai minél szilárdabbul álljanak s a meglevő alapok helyes kezelésével és jövedelmeztetésével minél több fedezet álljon úgy a főiskola közszükségleteinek, mint a diákjóléti intézmények szükségleteinek a fedezésére. A gazdasági választmány ennek a feladatának mindenkor igyekezett legjobb tehetsége szerint megfelelni. Ám ez a feladat sohasem volt könnyű, sőt elmondhatni, hogy az a legtöbbször háládatlan és népszerűtlen feladat, mert a gazdasági választmány a realitás talaján állva, sokszor kénytelen a „non possumus" álláspontjára helyezkedni, még a legideálisabb kulturális igényekkel és a legméltányosabb egyéni érdekekkel szemben is. A pataki iskolának hosszú, küzdelmekkel mindig teljes életének egyik tragikus vonása