Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1932

29 Főtiszt, és Mélt. Egyházkerületi Elnökség! Nagytiszt, és Tek. Igazgató Tanács! Méltóságos Gondnok Úr ! Nagy tiszteletű és Tekintetes Tanári Kar ! Mélyen tisztelt Közönség ! Nemes tanuló Ifjúság! Amidőn főiskolánknak tisztelettel felsorolt elöljáróságát, tanári karát, ifjúságát és megjelenésével most is mellette bizonyságot tevő minden jó barátját szeretettel üdvözlöm és igazgató tanácsunknak ezt az ünnepi gyűlését megnyitom, édes Idvezítőnknek: A szőlőmívesekről szóló példázata, mint az Isten-országi munka felséges képe, vetítődik a lelkemre, amint ki előbb, ki később munkára szólíttatik az Úr szőlőjébe. Méltóságos Gondnok Úr! Most Méltóságodat szólította az Úr munkába. Olyan ez a munkatér, hogy a végzendő munkáért az igazi jutalom nem ezen a földön vár a munkásra, hanem az örökkévaló Istennél, akinél a híven küzdők fejére teendő korona a pályabér. Nem a munkában töltött idő, ahoz képest még csak nem is a munka eredménye az, amelyért az örökkévaló Isten jutalmaz, hanem a hűség, a lélek, a buzgalom, az odaadás, amellyel a munkába szólított végzi a munkáját. Ragyogó perspektíva! Mikor a gyenge, véges, halandó ember a maga Istenadta erejét, idejét és tehetségét szolgálatában önzetlenül az ő Urának, Istenének szent ügyére áldozza, tudva azt. hogy azért elmarad hatatlanul bizonyos a jutalma. Mi, akik több-kevesebb idő óta itt állunk ebben a munkában, nem tartunk azokkal a zúgolódó szolgákkal, akik magukra nézve keveselték, későbben érkezett társaikra nézve pedig irigykedve sokalták a bért, mi megvalósítva az Úr szolgálatában az egyháziak és világiak Isten előtt való egyenlőségét, drága zálognak tekintjük az a hűségeskűt, a Méltóságod bizonyságtételét, mellyel szolgálatára magát elpecsételte s mi boldogok leszünk, ha friss ereje, hatalmas tettvágya és öröklött hagyománya megelőz bennünket a munkavitelében. Itt, ebben a munkában nincs szünet, nincs megállás, azért egyre folyik a felváltás. A fáradtak, vagy azok helyébe, akikre a kevés után több bízatott, pihent erők jönnek, lelkesek, erősek, fiatalok, mint Méltóságod is, akiben még sebesen lobogó lánggal égnek az érzések és azok kohójában megolvadnak a legkeményebb ércek, megoldódnak a legnehezebb kérdések. Ma erre a kemény érceket olvasztgató tűzre van Isten országának szüksége, mert megkeményedett az Úr szőlőjének munkálandó földje, az emberek szíve. Ma Méltóságodra az a feladat vár, hogv puhítson a lelkek talaján, hogy összeköttetéseinél fogva főiskolánk iránt széles körben érdeklődést keltsen, hogy a protestáns magasabb világ ne vegye azt közönyösen, hogy fiaik hol szerzik meg a nemzetet éltető