Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1930

51 művek megelemzésében sem, a munka kissé az elsietés bélyegét viseli magán. Azonban van a műnek egy tagadhatatlan kiváló vonása: vörös fonálként vonul rajta végig a jóindulatú törekvés, a kifogástalan jószándék. Ez teszi komollyá a pályaművet, mégha az a legmagasabb szinvonalat nem is éri el. A szerző lelkesedve gondol megoldandó problémájára Azt írja, hogy nem tartaná magát érdemesnek a pataki diák névre, ha egy nagy pataki diák életével, a Fejesével, most, amikor a pályatétel kapcsán arra alkalma volt, nem foglalkozott volna. Az a hűség, amellyel a szerző személyekhez és intézményekhez ragaszkodik, az a komolyság, amellyel problémákhoz nyul, még ha most szellemének szélesebb látóköre nincs is, idővel helytálló művek alkotására fogja képesíteni. A tanári kar a művet buzdításból teljes díjjal való jutalmazásban részesíti. Szerzője: Kocsis János IV. éves th. Jutalma az özv. Pogány Istvánné-alap kamataiból 40 pengő. 3. Az „Augustinus filozófiai jelentősége" című filozófiai pályatételre egy pályamunka érkezett: „Az embernek elméje gondolja meg az ő útját, de az Úr igazgatja annak járását." (Péld. 16:9.) jeligével. Augustinus filozófiai jelentőségének pályatételül való kitűzését halálának 1500 esztendős évfordulója tette aktuálissá. A dolgozat íróját is úgy látszik ez a történeti évforduló is motiválta az Augustinusszal való behatóbb foglalkozásra. A dolgozatból, amely 44 gépírásos félívnyi terjedelmű, mindjárt, első elolvasásra kiérezhető az, hogy szerző nagy szeretettel és érdeklődéssel foglalkozott Augustinusszal, akiben az örök ember eget ostromlása és Istent keresése oly szemléletesen kifejezésre jutottak. Dolgozata bevezetésében szerző rámutat arra, hogy Augustinus gondolatvilágának kialakulására különösen az őskeresztyénség és az új platonizmus voltak hatással, bár e hatások részletes ismertetésével dolgozatában nem találkozunk. Helyesen ragadja meg Augustinus filozófiájának kiindulópontját az ellentmondásokat és ellentéteket kiegyenlítő Isten utáni sóvárgásban, mint metafizikai életösztönben. Részletesen szól azután Augustinus igazság-elméletéről, Istentanáról, Isten-léti bizonyítási eljárásáról, az időről és örökkévalóságról s a kettőnek egymáshoz való viszonyáról vallott felfogásáról, a gonoszról, bűnről, a megigazulásról és az egyházról szóló nézeteiről. Általában Augustinus filozófiájának elég ügyes és tömör összefoglalását nyújtja, bár nem ártott volna Augustinus a lélekről szóló felfogásának, továbbá történetfilozófiai vonatkozású tanításainak a részletesebb ismertetése. El kell ismernünk azt is, hogy szerző kétségtelenül kísérletet tesz oly irányban is, hogy 3*