Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1930

22 mint a fogaskerekek, hogy mozgásba tartsák az egész nagy művet, az Istenben élő emberiséget. Mi ehhez a munkához egy követ hoztunk el beilleszteni, mivel a közszokásnak megíelelőleg az alapkőletételt nem tudtuk megtartani annak idején, mert a munka megkezdésekor nem lehettek együtt az érdekeltek: az elöljáróság, tanári kar és ifjúság, ez a mai ünneplő lelkes sereg. Ez azonban nem tarthatta fenn az építő munka megindulását, sőt meggyőződésem szerint nem sértette a közszokást sem, ellenkezőleg ez az ünnepi cselekmény ebben a formában folyik le igazán helyesen, az evangéliom szellemében és a jogfolytonosságnak is megfelelően. Ez az épülőben levő internátus ugyanis csak kiegészítő része kíván lenni annak az ősi intézetnek, amelynek számára az alapot rég megvetették apostoli és prófétai szellemű nagy lelkek. A szegletkövet ők tették le és ez a kő nem más, mint maga az Űr Jézus Krisztus. Mi 400 év multán ezen az. alapon, a Krisztuson, csak az ő munkájukat folytatjuk. A nagy műbe ezzel az internátussal tulajdonképen csak egy követ illesztettünk be, mert az alapítók áldozatkészsége, az ősök buzgósága és próféták lángelméje tettetés nélküli istenfélelmet, a nagy világon e kivűl más hazát nem ismerő, égő honszerelmet, a szabadság és emberszeretetet, az örök Istenben megdicsőülő tudományt és bölcsességet és az ezekből táplálkozó nemes erkölcsiséget az évszázadok folyamán a sárospataki főiskola beépítette. Amibe mi belekapcsolódunk,, az nem egyéb, mint a meglevő alapon való továbbépítés. Mi csak tisztelve érezhetjük magunkat, hogy folytatását képezhetjük ennek a csodákkal teljes áldozatkészségekkel és szenvedésekkel bővelkedő múltnak. Az utat a jövőbe, az Alma Maternek pecsétbe vésett nemtője, a földgömbön álló angyal mutatja meg. Ennek az angyalnak csak talpai érintik a földet, kiterjesztett szárnyai szinte már a föld felett lebegnek. A földet nem hagyhatja el, de jelzi, hogy a földön is odafelvalókat keresi. Változatlan jelképe, örök symboluma ez ennek az eszményi nevelésnek, amelyet a sárospataki főiskola immár 400 éve végez, istenfiakat nevelve a földi hazának és polgárokat a mennyek országának. Ennek a nevelésnek az eszözei változhatnak az időhöz képest, de a nevelés éltető szelleme: az Úr Jézus Krisztus, tegnap és ma ugyanaz volt és mindörökké ugyanaz lesz. Ez a szellem pedig már természeténél fogva magában foglalja a puritán egyszerűséget, ami aztán eleve kizárja azt, hogy itt mi kaput nyissunk a világ szerint való fényűzésnek. Oszoljon el tehát minden olyan aggodalom, mely attól fél, hogy ezzel az internátussal csorbát ütünk a szegények iskolájának eddigi jellegén. A nevelés kipróbált eszközeinek