Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1930

39 * Szaktárgyait nagyon szerette. Ha valakinek pl. történelemből elégtelent adott, úgyhogy annak javító vizsgára kellett állania, elhívta magához, tanította, mert hite szerint magyar fiúnak meg kell tanulni s tudnia kell hazája történelmét. Egy ízben az itt állomásozó katonaságnak is tartott előadást. Az 1901,2. évi téli felolvasások során ismeretterjesztő dolgozatot olvasott fel a vulkánizmusról. Szorosabban vett iskolai teendői mellett szívesen segített a főiskola gazdasági adminisztrációjában is. 1914 júliusától 1918 december végéig helyettes számvevő volt. Tisztét a legnagyobb pontossággal, teljes odaadással látta el s felettesei elismerését mindvégig kiérdemelte. (1914. 65: 48.) Segítségét a pénztár még az 1920. és 1921. években is igénybe vette. 1904'5-ben a köziskolai szék jegyzője volt, 1907/8-ban pedig a gimnázium széké. Mikor a háborús nehézségek miatt a cenzorok nem jöhettek be, mint cenzor elnökölt az osztályvizsgákon. Iskolán kivüli szereplése is tiszteletreméltó. Az egyháztanácsnak 1918 október 20-a óta tagja volt s tevékeny részt vett bizottságaiban is. A régi kaszinónak hosszú ideig választmányi tagja, a Hangya-Szövetkezetnek előbb (1913,20) felügyelő-bizottsági tagja volt, azután igazgatósági tagja (1920/7) s hosszú időn át buzgó pénztárnoka, majd 1927-től felügyelőbizottságának elnöke volt. Hosszabb-rövidebb ideig tevékenykedett a Területvédő Ligában, mint pénztáros, a Sárospatakot Oltalmazó Ligában, mint választmányi tag. Mint férj és családapa, szerető szive melegét árasztotta kis családjára. Házasságra 1905 decemberében lépett Trócsányi Juliánnával. A törzsökös családba hamar beleilleszkedvén, boldog családi életet élt. Szép házat épített magának, kedves kertet varázsolt udvarára. Házuk, mint egyik ismerősük mondta, olyan volt, mint egy csillagos mennyország. Soha egy rossz szó nem hangzott el az egymást szeretők ajkáról. Hazulról hozta ezt a családi élet békéjét ápoló nagy szeretetet. Házasságukból egy leány született, akinek boldogságán érzett öröme enyhítette utolsó percének sok szenvedését. 1928 október elsejéig szokott pontossággal tanított. Azután az első félév végéig szabadságolva volt. Fel akart kelni betegágyából az ő VIII. osztályosaihoz, de a halál erősebb volt nála. December 25-én, karácsony első napján, meghalt. 29 éven át szeretettel vezette tanítványai seregét. „Emberi kiválóságai adtak tanári munkájának súlyt. Egyszerű, őszinte, jóságos, becsületes lélek volt, tanítványai ragaszkodtak hozzá." Temetésén ugyan, mert szünidő volt, nem lehettek ottan. Nem halmozhatták el koporsóját virágokkal, mert fagy ülte a természetet. De ott voltak kartársai a szeretet virágaival, ott volt a város közönsége, melyet mélyen megdöbbentett a