Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1930

37 Meghirdette az állást. 9 pályázó adta be a pályázatát, köztük Zelles Lajos is. A 37. számú jegyzőkönyvi pont szerint az igazgató-tanács a gimnáziumi szék jelölése alapján első helyen őt ajánlja megválaszjásra, kit erre szép oklevele s gyakorló tanári működése tesz méltóvá; az egyházkerületi közgyűlés pedig a szavazatok nagy többségével (70-ből 37 esett rá) Zelles Lajost választja meg rendes tanárrá s fölszólítja őt, hogy tanári állását 1902 szept. 1-én foglalja el. Az 1902. évi értesítő már előre szíves Isten hozottat küld neki s működéséhez előre is szép reményt fűz. A felszólításnak Zelles Lajos siet eleget tenni. Egy régi iskola tanítványa hogyne sietne egy másik régi iskola tanárává lenni, munkálkodni ott a százados hagyomány szellemében, szolgálni a kálvinista eszméket és a hazafiságot. Esküjéhez hiven dolgozik. Úgyhogy az 1902—3.-i értesítő közigazgatói jelentése megelégedéssel constatálja, hogy nyereségül jött a főiskolába. De mint Szentgyörgyön, itt is mindjárt az első évben, idegen tárgyat is kapott, a számtant, amit később is többször tanított. Mindjárt az első évben (az akkor választott Deák Geyzával együtt) a VIII. osztályosokat kirándulásra vitte Máramarosba. Megnézték a sóbányákat, Sziget városát és sok szép emlékkel gazdagon jöttek haza Patakra. Még egyszer volt tanulmányi kiránduláson, az 1912—13. iskolai év májusában. Agtelek és Dobsina csodáit nézték meg, de nem csak szép vidéket láttak, hanem értékes tudnivalókkal is megrakodva tértek haza. Tanszékét a következő évben foglalta el ünnepélyes beiktatással. Székfoglaló értekezése I. Rákóczy Györgyről és a harminc éves háborúról szólott. Egy szép, régi hagyományt folytatott akkor, megtoldva egy szép gondolattal: a pataki iskola hősével, annak dolgával foglalkozott, amely dolog egyetemes protestáns és nemzeti szempontból is fontos. Bárcsak minden pataki tanár követné a példáját! E 19 oldalas dolgozatában szerző plasztikusan állítja elénk a fejedelem okos, óvatos politikáját. Rákóczy, Gusztáv Adolffal szemben, azt hangsúlyozza, hogy pénzre van szüksége. XIII. Lajos azt kívánja, hogy Rákóczy táborba szállása előzze meg a szerződés megkötését. Rákóczy viszont fordítva kívánja. Ekkor újból a svédekkel tárgyal, de itt is óvatosan viszi a dolgát. Torstenson fölszólítja, hogy támadja meg a császárt. Rákóczy azonban megmarad kívánsága mellett. A francia politika ismét cserben hagyta Rákóczyt. Ekkor a fejedelem megköti a szerződést a svédekkel oly titokban, hogy a császár nem is sejtette. Óvatos volt Rákóczy s óvatosságában mégis önálló: Kassai István ellenezte a szövetséget, Kemény rosszalta a had három részre osztását, de Rákóczy ment a maga útján. Eszterházyval is levelezett a béke érdekében. Mindkét fél nagyon sokat követel. A fejedelem nagyon óhajtotta a békét,