Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1930

19 patakon folytatta 27 éven át. Szakjában képzett, azt irodalmilag is művelő tanár volt, aki művészi hajlamokkal eltelve végezte tanítványai tanítását. Különös szeretettel volt rajta, hogy a magyaros elemeknek a rajzoktatásban megfelelő érvényesülést szerezzen. A főiskola jó magyar érzésű tanárt, a testület jókedélyű, melegszívű barátot, a család övéin csüngő férjet és édes apát veszített benne. Emlékét szeretettel őrzik tanártársai és tanítványai. Legyen áldott emlékezete! Diákjaink sorából is kiragadott két zsenge életet, szülők örömét, tanárok szép reménységét, Kozma Ferenc III. a. oszt. tanuló a szülei háznál betegedett meg. Hiábavalónak bizonyult minden orvoslás és a szülei gond: a példás viselkedésű és jó előmenetelű szelíd, szeretetreméltó kis fiút könyörtelenül elragadta a halál. Joósz Ignác VI. oszt. tanulót az áldozatokat követelő Bodrog temette hullánisírjába. Lement fürödni, szép reményekkel tervezve a jövőt. És tömegek jelenlétében észrevétlenül tünt el, kijelölt fürdőhelyen, érthetetlen szerencsétlenség áldozata gyanánt. Csak harmadnapon adta vissza a víz a földnek. Kifogástalan viselkedésével, törhetetlen szorgalmával és jó előmenetelével örömöt okozott szüleinek, tanárainak. Temetésükön megjelentek a földig sújtott szülőknek fájdalmában részt venni tanulótársak és tanárok. De sem könny, sem részvét, sem virág nem adta vissza a szülőknek és testvéreknek a drága gyermekeket. Legyen áldott emlékezetük! A veszteségek sorában kell búcsút vennünk a főiskolától ez évben végkép megvált dr. Rácz Lajos professzortól, tanári testületünk nagyérdemű szeniorától. A közvetlen mun-' kától megváló tanártárstól baráti összejövetel keretében búcsúzott a főiskola és képzőintézet tanársága. Mindenki érezte, hogy nagy veszteség a Rácz Lajos tanári és emberi egyéniségének kiválása a működők közül. A pataki iskolából nőtt ki és példás képviselője és megtestesítője volt nagy hagyományainknak. A tudós, a pedagógus, a tanár, az ember : mind oly egyéniség jellemző vonásait egyesítette, amelyek kivételesek. Mikor a Szépészeti és Műrégészeti Gyűjtemény kulcsát is átadta, a hűséges és Isten akaratán megnyugvó lelkületben, de bennünk is, mintha egy húr pattant volna el, sokáig rezgő hangot adva . . . Tudjuk, hogy pihenésében is mienk marad munkás, fáradhatatlan egész mivolta és csak ez tud megnyugvást adni nekünk. Legyen Istennek áldása nyugalomba ment munkás kartársunkon. Itt kell megemlékeznem arról is, hogy vitéz Szabó Aladár Lajos, testületünknek a mult iskolai évben nagyrabecsült és értékes tagja, harctéren szerzett betegségére hivatkozással lemondott tanári állásáról. Szép Ígéreteket mutató, sok jó reménységgel kecsegtető tanárt vesztettünk benne. 2*