Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1930

24 lalt szolidaritást a csinyt elkövetett s bajbakerült osztálytársaival ; mindenkor kész segítőtársa volt a gyengébb tanulóknak s mind eme kiváló tulajdonságáért mindenki részéről osztatlan szeretetben és becsülésben részesült. Legjobban mindenkor az irodalomtörténet s a nagy költők érdekelték, akik iránti nagy hódolatának felébresztésében igen nagy része volt kiváló és nagyhírű tanárának Baráth Ferencnek, a jeles írónak és esztétikusnak. A gimnázium elvégzése után a jogi pályára lépett. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte s már mint első éves jogász írt egy kis jogi művet „Jogi axiómák" címmel, amelyben a római jogászok klasszikus jogi alaptételeit gyűjtötte össze s azt saját összegyűjtött zsebpénzén kinyomtatva, lepte meg azzal szüleit, egyszerre adván tanújelét a jogtudomány iránti hajlamainak s szülei iránti gyengéd szeretetének. Ismeretkörének bővítése s német nyelvi készségének fokozására jogi pályájának Ill-ik évét a berlini és a heidelbergi egyetemen töltötte el (1901—2). Itt szerzett tapasztalatairól „Külföldi egyetemei éveim" című kis kötetben számol be, amelyre alább még kitérek. 1904-ben tett jogi doktorátust. 1904—5-ben önkéntes évét szolgálta le s a tiszti vizsgát letevén, hadapród, majd tartalékos hadnagy lett. Két évi ügyvédjelöltösködés után 1906 január 31-től a kir. kincstári jogügyi igazgatóságnál fogalmazó gyakornok volt. A dr. Zsindely István volt sárospataki neves jogtanár halálával a jogtörténeti és egyházjogi tanszék megürülvén, arra pályázatát beadta és az 1907. évi tavaszi egyházkerületi közgyűlés dr. Csiky Kálmánt, más szintén igen jeles pályázók közt is kitüntetve, 1907 szeptember 1-től kezdve rendkívüli jogtanárrá választotta azzal a szokásos elkötelezéssel, hogy 3 év alatt tartozik egyetemi magántanári képesítést szerezni. Állását az 1907 szeptember 5-iki jogi kari ülésen foglalta el, ahol mindjárt kari jegyzővé választották s ezzel ifj. dr. Csiky Kálmán élete bekapcsolódott főiskolánk életébe. Idegenből jött a főiskolához, de nem idegenül, mert a főiskola szerető Alma Materként ölel kebelére mindenkit, aki körébe jön s magáévá teszi a főiskola sajátos szellemét, a hit, haza és tudomány iránti szeretetét s szívben és lélekben igyekszik összeforrni a főiskola életével s annak céljaival. E tekintetben pedig dr. Csiky Kálmánban nem volt hiány. Bár fővárosi ember volt s családja, eddigi iskoláztatása, teljesen nagyvárosi igényekhez szoktathatták, mégis teljes lélekkel állott be a főiskola munkás szolgálatába és sohasem szegődött azok közé, akik csak ugródeszkának vagy váróteremnek kívánták a pataki jogtanárkodást tekinteni, ahonnan egyetemi katedrára lehet beérkezni, s akik nem átallották folytonosan a pataki iskolának a város kicsiségéből folyó