Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1930

7 szerint nincs gondolkodási aktus életaktus és nincs életaktus gondolkodási (megismerési) aktus nélkül.

5 Mi tehát nem akarjuk a thermosz-theológusok számát szaporítani, akik egy-egy zárt theológiai rendszer emberi konstrukciójába ölik bele magát az életet. Mert az ily rendsz répítőt ugyanaz a sors éri utói, mint azt az embert, aki egy hatalmas várat épített, s ugyanakkor nem abban, hanem egy mellette lévő kis kunyhóban él.

6 A rendszeres theológus is, ha emberileg megszerkesztett zárt rendszert ad, úgy rendesen kiszorul, kívül él életfojtó, szisztematikus tákolmányán. A keresztyén szellem- és életfolytatás szemszögéből nézve azonban mindez visszás és fonák dolog, mert a theológusnak nemcsak gondolnia, de élnie is kell a maga gondolatait. Ez viszont nem engedheti meg néki azt, hogy azokat egyetlen rendszerbe merevítse. Engedjük hát át a nyugvó igazságok

7 és zárt rendszerek áttölcsérezésébe vetett hitet a római katholikus theológusoknak és azoknak a protestáns theológusoknak, akik még ma is hisznek a fogalmakba kövült és merevedett zárt, orthodox rendszerek üdvözítő hatalmában, mi pedig vállaljuk inkább Isten előtti alázattal a theológus viator-nak,

s az útban levő, zarándokló theológusnak a szerepét, aki hajlandó elismerni azt, hogy „egyetlen ember sem ismer többet az igazságból, mint amennyi megtalálható benne magából az igazságból," ami más szavakkal annyit jelent, hogy az igazságot nem fagyos elgondolás, hanem annak fenntartás nélküli követése, cselekvése által ismerhetjük meg. Isten Igéje messze fölötte áll minden emberi szónak, gondolatnak és igének, annál az egyszerű oknál fogva, mert nála az ismerés és létezés, a logikum és az ontologikum vonalai egybeesnek. „Nosse enim et esse ibi unum est."

9 Mert Isten Igéje maga az igazság, amelyet Ö él és az az élet, amely egyedül mondható igaznak. Majd ha az Isten Igéjét teljesen ismerni fogjuk, miután fenntartás nélkül az Isten Igéje szerint fogjuk életünket folytatni, majd akkor az élet theológiájának eszménye valósággá fog lenni s mi pedig beérkezett theológusokká leszünk. Addig is igyekezzük élni a theológiának menetelő, Isten felé haladó, zarándokló életét, 5 Az életaktus és a gondolkodási aktus szoros kapcsolatát Barthon kívül találóan hangsúlyozza pl. Rudolf Bultmann: Zur Frage der Christologie, Zwischen den Zeiten, 1927, Heít 1. 45. 1. 0 Kierkegaard hasonlata. 1 Ily élettelen, nyugvó igazságok, vagyis a theológiai statika ellen és a theológiai dinamika érdekében hadakozik pl. P. Althaus: Die Theologie des Glaubens. Zeitschrift für Syst. Theologie, 1925, 281. s köv. 1. 8 A „homo viator" és „theologus viator" kifejezéseket Barth hozta újra forgalomba. Szerinte a „homo viator" (kifejezés legelőször Bonaventuránál található. (Lásd Barth: i. m. 67. 1.) 9 Lásd Barth: i. m. 196. 1.