Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1929

18 intézeti ágában végzett munka, az ifjúságnak pezsgőbb élete, mind-mind innen táplálkoznak. Nagy számadásra készülünk s az idő rövidre szabatott. Az Örökkévaló elé kell állanunk, hogy megítéltessünk, hogy vájjon méltók vagyunk-e multunkhoz, nagy őseinkhez s úgy érezzük, hogy főiskolánk jövője, sorsa függ attól, hogy miképpen állunk meg ebben az ítéletben. Természetes, hogy ilyen kényszer hatása alatt lázas munka folyt közelebbről a 400 éves jubileumi ünnep előkészítése terén is. Elkészítettük annak programmját. Azt tűztük ki célul, hogy életre hívjuk történelmünk életet formáló hazafias és vallásos szellemét. Az a törekvés vezérelt, hogy a nagy alkalomkor hozzunk nyilvánosságra minden lehetséges rejtett kincset abból a szellemi kincsesbányából, amit a mi pataki főiskolánk múltjával és jelenével képvisel. Ezért arra törekszünk, hogy jubiláris ünnepünk minden részében méltó legyen nagy és dicső multunkhoz. Nagy, tudományos, elsősorban a főiskola múltját feltáró történeti művek, művészi, költői, szoboralkotások által akarjuk az egész ország közvéleményét felhívni főiskolánkra. De mindezt nem azért tesszük, hogy kietlen jelenünkben elmerengjünk multunk fényes korszakaiban, hanem azért, hogy a mult heroikus erőit mind a jövendő szolgálatába állítsuk, lesújtott hazánk felemelését szolgáljuk. E törekvésünkben, mint iskolánk minden problémájában mellettünk áll és velünk vállvetve dolgozik a P. D. O. Sz.-e. Programmunkat minden részében magáévá tette s lendületes szárnyalással törekszik annak megvalósítására. S ha olykor mi meglankadunk, a Szövetség friss erőket lehel belénk. Az ifjú lelkesedéstől duzzadó Kazinczy Gábor, a „spiritus rector"-unk. E helyről is hulljon szeretetünknek, hálánknak sugara szeretetreméltó alakjára. De nemcsak tervekről szólhatunk, már eredményekről is számot adhatunk. Fényes lelkű és kiváló historikusunk Marton János már írja főiskolánk történetét. Fejedelmi pártfogónk és nagy barátunk gróf Klebelsbcrg Kuno már magára vállalta a Lorántffy Zsuzsánna szobrának elkészítését. Szabados Béla zeneművészeti főiskolai tanár, a „Magyar Hiszekegy" szerzője már komponálja azt a nagy kórus-kompoziciót, amelyet egy hatalmas énekkar fog előadni a 400 éves fordulón s a kitűnő író és volt pataki diák, Harsányi Zsolt csak nem rég járt itt közöttünk, s már megtalálta annak az egyfelvonásos történelmi színműnek a témáját, amelyet a nagy ünnepi alkalommal fogunk előadni. Az apróbb részletekben is folyik már a munka, de ez a felsorolás is eléggé mutatja, hogy a nagy világ előtt nem fogunk szégyent vallani ünnepélyünkkel, hogy méltó keretbe fogjuk foglalni a nagy alkalomkor dicső multunkat.