Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1929

14 módszeresség a tanítási munkában. Nemcsak a gimnázium épület újhodott meg, de a külső fejlődés jelei láthatók az egyes intézményeknél is. Mindenütt modern eszközök lépnek a régiek helyére. A gimnázium a modern pedagógia legmagasabb mértéke szerint igyekszik végezni munkáját. Ilyen munka mellett — a legilletékesebb megállapítások szerint is — a tanításban állandó növekedés észlelhető. Illesse mindezekért elsősorban elismerés a gimnázium nagy munkabírású, agilis és sok képességgel megajándékozott igazgatóját, Elekes Imrét. A theol. oktatás terén világszerte krízis mutatkozik. Ennek a kifejlése terén mindinkább világossá válik, hogy emberi gondolatok közlése révén nem lehet eredményes munkát végezni. Ennek a válságnak a hullámai annál inkább elhatolnak hozzánk is, miután egyházunk, nemzetünk, társadalmunk meddő vergődése mind-mind azt igazolják, hogy csakis isteni igazságok revelációja, isteni erők szétáradása folytán végezhetjük nemzetünk feltámadásának munkáját. Minden tusakodásúnknak, vívódásunknak, minden imádságunknak az a célja, hogy ilyen isteni élet transperensévé tegyük theol. akadémiánkat. A mi theol. válságunk annál mélyebb, miután a tanítóképzés megszerzése kötelezővé tételének küszöbön állása folytán, egy a fentemlítettel merőben más természtű kulturális munka műhelyévé lehet theológiánk bizonyos külső kényszerítő körülmények folytán. Ennek a krízisnek nyomai meglátszanak munkánk eredményeiben is. Jóleső érzéssel állapítjuk meg, hogy ifjúságunknak egyre inkább megnyílik a lelke az Igének és az újjáteremtő Léleknek a befogadására, hogy egyre egységesebbé lesz a fődolgokban, hogy a múlt évi eredményhez képest mindig tisztább lesz az ifjúság egyetemének erkölcsi felfogása, hogy tanúimányi szempontból is mindig szebb az eredmény nemcsak a tantervi kötelező munka, de a tudományos önképzés terén is. De másfelől meg kell állapitanunk teljes tárgyilagossággal, hogy ifjaink nehezen birkóznak a rengeteg ismerethalmazzal, hogy komoly erőfesziés dacára is e téren hézagos az eredmény. Más oldalról is őszinték vagyunk. Bevalljuk ifjúságunk életének a legnagyobb gyöngéjét: fegyelmezetlenségét. De ismerjük a therapiát is. Az Ige elsősorban fegyelmező hatalom, a Lélek, amelyet árasztani akarunk, akaratott acélzó erő, egész életet uraló hatalom. Bizalommal és reménységgel tekintünk a jövőbe, amikor megvalósuló theol. internátusunkban az Ige pedagógiája által az ifjúság életének egészét meghatározhatjuk. Az iskolai munkának az eredményessége a lehető legszorosabb kapcsolatban áll a tanárok munkásságával. Ha megszakad a tudománnyal való kapcsolatunk, meglazúl az ifjúsággal való élő kapcsolatunk is, mert az ifjúság mindig új