Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1928

43 kében. De a német mellett a latin nyelvet is érti. A pályamű átolvasása azt a benyomást kelti bennünk, liogy e munka gondos utánjárás, elmélyülő tanulmányozás eredménye, hogy a szerző kellően behatolt a tárgyalt két filozófus rendszerének mélyébe, megragadta lényeges, uralkodó vonásaikat s azokat eléggé helyes, eléggé világos kidomborításban tudta elénk tárni. A pályamunka oly ifjú műve, aki eléggé jártas a filozófia és filozófiai eszmék történetében, eléggé gyakorlott a logikus gondolkodásban, s az nyugodt, sima előadásával eléggé kiforrott alkotásnak mondható. A kidolgozás módjával, módszerével is egyet lehet értenünk: t. i. nem kiilönváltan tárgyalja előbb az egyik, majd a másik filozófus módszerét, hogy csak azután vesse őket össze, hanem lépésről-lépésre, részről-részre összehasonlítja őket, előbb a két filozófus egyéniségét, megrajzolva személyes viszonyukat, azután sorban ismerteti módszertanukat, ismerettanukat és metafizikájukat, mindenütt feltüntetve az egyező és ellentétes vonásokat is; végül, az utolsó 6 lapon, psyologiai, vallásfilozófiai és ethikai eszméiket állítja párhuzamba. Szerzőnk előadásával a föltett kérdés lényegét eléggé kimeríti. Talán még az akaratszabadság kérdésében elfoglalt, egymástól kissé eltérő álláspontját lehetett volna a két nagy filozófusnak ismertetnie s a 61. lapon arra utalnia, hogy Leibniz nemcsak a külső universumban lát hatalmas fejlődési processust, hanem a szellem világát is így fogja fel (perfectionalismus). E kisebb hiányok leszámításával dolgozatáról nyugodtan kimondhatjuk, hogy az a kitűzött tételt sikeresen megoldotta, a kérdést kellő, alapos és helyes felfogással megfejtette s így a kitűzött pályadíjat, elismerésünk kifejezése mellett, megérdemli. A theol. kar 40 P. pályadíjban részesíti. IV. A Zemplénvármegyei Kazinczy Kör által „Zempléni Árpád költészete és a magyar turánizmus" címmel VII—VIII. g. o. tanulók és a hittanhallgatók részére kitűzött pályatételre „Eb ura fakó" jeligével egy pályamunka érkezett. A következőképen biráltatott el a Kazinczy-Kör bíráló-bizottsága által: Az ifjú szerző szerencsés érzékkel elővette Zempléni Árpádnak a főiskola tulajdonába szállott könyveit és kikereste belőlük a költő turáni vonatkozású olvasmányait. Kutatott kéziratai között is s ekként beledolgozva magát a pályatétel eszmekörébe, kellő tárgyismerettel és lelkes tárgyszeretettel megírta művét, amely Zempléni (Imrey) Árpád turáni költészetének eléggé sikerült keresztmetszetét adja. Idézeteiben sok jellemző anyagot hord össze, kissé talán többet is a kelleténél. De jelentéktelen dolgokra nem terjeszkedik ki. A részletesebb esztétikai méltatással adós marad ugyan, de ítéletei egyébként helyesek. Előadása lendületes.