Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1928

168 Felmerülhet most már a kérdés: van-e rá valamelyes mód, miszerint védekezhessünk a dilettántizmus és könnyű­zene káros tendenciája ellen ? A feleletet megadhatom abban, hogy ha a nagyközönség zenei Ízlését sikerül nemesebb irányban nevelnünk és ezzel érdeklődését a művészi alko­tások felé terelnünk, akkor a majdnem kizárólag üzletre baziro.ó korcs irányzatok publikum nélkül maradnak és szinte önmaguktól megszűnnek. Hogy pedig a nagyközönség ízlését mely eszközökkel lehet helyesebb irányba nevelnünk, ennek többféle lehetősége közül felemlítem azt, amely az egyik leghathatósabb és bennünket legközelebbről érdekel és ez az iskolai énektanítás. A különféle tipusu iskolák tanterveiben az iskolai ének­tanítás célja a következő kívánalmakban jut kifejezésre : fel­ébressze és fejlessze a zenei érzéket, fejlessze és ápolja a hangadó szerveket, hathatós eszköze legyen a kedély műve­lésének, a vallásos, hazafias és esztétikai érzelmek, valamint a társas szellem ápolásának. Amig a tantervek egyfelől ilyen gazdag eredményt igérő célokat tűznek ki, másfelől — saj­nos — a lehető legminimálisabbra redukálják az énektaní­tásra fordítható időt. Sok mélyreható paedagogiai vitatkozás során hallottam elhangzani azt a véleményt, hogy manapság úgyszólván min­den iskolatypusnál szinte túlteng az intellektuális kiképzés és emellett teljesen háttérbe szorul, sőt hiányzik az érzelmi nevelés. Nem mondok ujat azzal sem, midőn azt állítom, hogy az érzelmi nevelésnek egyik legnagyobb eredményt hozó eszköze épen az ének- és zene tanítása, hiszen ezt már a spártai nép is belátta és amint tudjuk, az egyoldalú testi nevelés mellé a zenét kívánta taníttatni ifjúságának. A leg­nagyobb hála és elismerés illesse meg azon iskolák elöljáró­ságait, akik az ének- és zeneoktatás komolyabb jelentőségét belátva, a tanterv szűkkeblű intézkedései dacára is megadják a módot és lehetőséget az ének- zenetanítás intenzivebbé tételére. Itt a sárospataki főiskolában az elöljáróság bölcses­sége folytán megadattak ezek a lehetőségek, mivel a gimná­ziális tagozatnál az alsó osztályokban heti 2—2, a felső osz­tályokban pedig heti 1—1 óra fordítható énektanításra, dacára a konventi tanterv intézkedésének, mely az alsóbb 4 osztály­nak heti 1—1 órát ír elő, a felső osztályokra nézve pedig egyáltalán nem intézkedik. A másik tagozatnál, a theol. aka­démiánál az egyházi ének- és harmónium tanulásának köte­lezővé tételével jutottunk előnybe a többi theologiával szem­ben. Igaz viszont az is, hogy a sárospataki főiskolát e téren is elkötelezi a mult, hiszen itt van úgyszólván a legnagyobb múltja az énektanításnak. A legelsők egyike az összhangzatos éneklés bevezetésében és a neves főiskolai kórus az ország leg­régibb szervezett énekkara.

Next

/
Thumbnails
Contents