Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1928

11 lolatok, szárnyalóbbak a látások, annál igazabb szeretetben lobbannak össze tanári és tanítványi szivek. Többen rámutattak már arra, hogy amig főiskolánk jrős befolyásokat gyakorolt nemzetünk szélesebb rétegeire, egtöbbször nem tudott szoros kapcsolatokat teremteni közvetlen környezetével. Ilyen természetű kulturális és lelki kapcsolatokat akart szolgálni főiskolánk ez évben akkor, imikor a téli hónapokban művészi számok keretében hétrőlíétre szabadegyetemi előadásokat tartott. Más illusztris eloldok mellett főiskolánk tanárai is derekasan kivették részüket ebből a munkából. Elöljáróságunk élete látszólag eseménytelen volt. Az skolai év folyamán mindössze három igazgató-tanácsi gyűést tartottunk, mégis itt is eseményektől terhes volt az esz,endő. Nemcsak azért, mert úgyszólván az egész év alatt ázasan folyt a bizottsági munka, hanem azért mindenekfelett, nert a gyász sötét fellegei és az örömnek fényhullámai köpették egymást igazgató-tanácsunk életében is. 1928 október 12.-én sötét lapot nyitottunk főiskolánk tör;énetében s arra ráírtuk 43 éven át nagy gondnokunknak: Dókus Gyulának nevét. Nemes arisztokratikus alakja méyebben íródott bele e napon lelkünkbe, mert ekkor lát;uk meg igazán, hogy a szellemnek, a szívnek volt arisz;okratája. Nem szak személyisége egész gazdagságának kibontakozását láttuk meg e napon, hanem fel is vettük inmagunkba annak teljesen felszabadult nemes tartalmát. A egavatottabb kéz rajzolta meg a mai napon emberi nagyságát, főiskolánk életében való jelentőségét. Hadd említsek neg csak annyit róla, hogy egy nemzeti szempontból színtelen, jellem szempontjából erőtelen korban erős tartó aszlopa volt főiskolánk nemes hagyományainak. Nem dőlt tí az erős oszlop, beépült mindenestől főiskolánk életébe. Az 1928 október 23-iki egyházkerületi közgyűlés, az §vi december 31-iki határidővel elrendelte a szavazást főiskolánk megüresedett gondnoki tisztének betöltésére. A legtöbb szavazatot Farkasfalvi Farkas Géza országgyűlési képviselő, egyházmegyei gondnok, főiskolai igazgató-tanácsos nyerte el. Világi gondnokká való választása egyházkeriiletszerte őszinte örömöt okozott. Mi egyenesen gondviselésszerűnek tartjuk az ő megválasztását. Eddigi munkássága is azt bizonyítja, hogy főiskolánk azt a férfiút nyerte el benne, akire a legnagyobb szüksége volt. A legnagyobbaknak méltó utóda ő. Nemcsak a főiskola iránti hűség, nemcsak intézményeihez, munkásaihoz való vonzalom jellemzik őt. Benne a mult puritán tradíciói öltöttek testet. Egy alkotásra rendelt korban az elsők között is a legelső az alkotásban. Azok közé az egyéniségek közé tartozik, akik magukat mindenestül odaszentelik egy ügynek, ő magát mindenestül főiskolánk