Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1926

7 Főgimnáziumunk tanulóinak létszámára a gimnázium klasszikus typusának választása érezhető hatást nem gyakorolt. De nem is gyakorolhatott. Elvégre a rideg tény az, hogy az iskolák tanulásra való kiválasztása nem a lelki szükséglet után igazodik, hanem az élet körülményeihez. A Sárospatakon és környékén lakó emberek idehoznák gyermekeiket akármi íypus mellett, sőt messze vidékről is idekerget igen sokat, szintén nem a tudásvágy és a főiskolához való ragaszkodás, hanem a nyomorúság, illetőleg az a körülmény, hogy főiskolai convictus olcsóbb tanulást biztosít. A typusokra való természetellenes osztás semmiképen nem nevezhető szerencsés újításnak. Mert végeredményben csak annyi történt, hogy a görögpótló kiesett s helyét a modern nyelvek foglalták el. De mig eddig a görög és görögpótló facultativ volt s egy iskola kebelében megfért egymás mellett, a mostani rendszer mellett facultatio nincs, hanem az egyik iskolába csak görögöt tanítanak, a másikban csak modern nyelvet. Joggal tehető fel a kérdés, hogy nem lett volna-e helyesebb és természetesebb egységes gimnáziumot alkotni, a felső osztályokban facultativ görög vagy modern nyelv tanításával, így kiesett volna sok kellemetlen következmény. Egyik az, hogy a gimnáziumban görögöt kell tanúlnia mindenkinek, olyanoknak is, akik a klassikusok iránt semmi érzékkel és hajlandósággal nem bírnak, tehetségük sem alkalmas annak tanulására. És már látszik az a jelenség, hogy vagy a görög nyelv tanításának színvonalát kell leszállítani, vagy oly terrorral kell annak tanítását kezelni, hogy mellette a többi talán nem kevésbbé fontos tantárgy tanítására nem lesz elég idő. A másik az, hogy a kultuszminiszter az egységes képesítést hangoztatta s az eredmény az, hogy a főiskolák, egyetemek, mintha nem is nekik szólna a dolog, különbözeti vizsgák letevésére kötelezik a növendékeket oly időben, amikor az már szakbeli tanúlmányaiknak nagy elhanyagolásával jár. Meg vagyok arról győződve, hogy a kultuszminiszter be fogja látni tévedését s rá fog térni az egyedül természetes útra, legalább is a gimnázium és reálgimnázium egyesítésére. Teheti ezt annyival inkább, mert a két typus között számbavehető különbség a tananyag kijelölésénél nincs. Addig azonban nehéz munka vár a mi gimnáziumunkra, melynek létszáma a mondott okokból nem hogy fogyna, de inkább szaporodik s nem kell hozzá jóslótehetség, hogy azt állítsam, hogy párhuzamosítás nélkül már nem lehet sokáig húzni a dolgot, mert nem lehet célja a pataki iskolának, hogy tanítványokat zavarjon el máshova, nem lehet célja, ha súlyt helyez arra, hogy a pataki iskolában beszívott levegő, élet és szellem értéket képvisel a magyar nemzeti érzés terén. Személyeket illető mozzanat volt gimn. oktatásunkban, hogy Bódy Dénes vallástanár az igazgató-tanács beleegyezé-