Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1926

26 A pénzben tett ösztöndíjpénztári és tápintézeti alapítványok elértéktelenedése folytán sem ösztöndíjat, sem tápintézeti kedvezményt nem tud a főiskola annyit nyújtani, mint békében nyújtott. Ezer szerencse, hogy legalább a Pálóczi Horváth Mária-féle Istvánháza-alapítvány és az özv. Pogány Istvánné-féle Perked—Mosolygó-alapítvány ingatlanban lévén fundálva, változatlan erővel szolgálták a szegény diákok felkarolását. Sajnos — bár szintén ingatlanban van fundálva — nem mondhatjuk ezt el a Mudrány János alapítványi ingatlanokról, mert ezeknek javát a Poklos szőlő teszi ki, amely 1926-ban peronospora, 1927-ben fagy által ment tönkre. így a Mudrány-pénztár, amely 1925—26-ban diákjóléti célokra 117,496.898 K.-t fordított, 1926—27-ben és 1927—28-ban egyetlen diákot sem tud táplálni. A pénzben tett és elértéktelenedett ösztöndíj és tápintézeti alapítványok helyreállítása és felértékelése folyamatban van. A tápintézeti alapítványokat az értékpapír vásárlással némi részben megmentett békebeli értékek, de főleg az utóbbi évek megtakarításai révén sikerült már idáig is 12-9"/„ erejéig felértékelni. Ez pedig azt jelenti, hogy a pengőtörvény rendelkezései szerint kötelezett — P. 96 fillér helyett a tápintézeti pénztár a pénzben tett alapítványoknál 1291 P. 0 2 fillér jótéteményt osztott ki. Az ösztöndíjpénztárnál a felértékelés csak lassúbb tempóban haladhat, mert itt az alapok megerősítésére a tanulóktól évente szedett 160 P. járulék szolgál. Az így begyűlt összegből csak 10 év után lehet lesz egy komolyabb felértékelésre gondolni. Egyelőre ez alapítványokat csak 200 K. = 1 P. arányban értékeltük fel, ami azt jelenti, hogy egy békebeli 2000 korona tőkéjű alapítvány az ezentúl pengőértékben vezetett könyveinkben új életét nem 16 fillér tőkével kezdi meg, mint a Pengőről szóló törvény szerint kellene, hanem 10 Pengő tőkével, amely aztán kamatok kamataival és egyéb járulékokkal fog lassan olyan tőkére felemelkedni, amelyet ismét megnyitni érdemes. A cél az, hogy egyetlen alapító neve se vesszen el a feledés homályában, hanem az alapok megerősítése után mindenik újra és örökre hirdesse az illetők áldozatkészségét. Történeti szempontból megemlíthetjük, hogy az alapítványok devalvátiója nem újság. Alapítványi könyveinkben olvashatjuk, hogy 1811-ben az 1000 rhénes forint alapítvány devalvátió által 200 rh. írt lett, 1816-ban pedig másodszor is devalválódott. Hozzá kell azonban tenni, hogy többen devalvátió után az alapítványuk tőkéjét kiegészítették. Kívánatos volna, hogy most is így történjen. Egyik alapító már ki is pótolta a 80 fillérre devalválódott alapítványát 100 P.-vel. Dacára annak, hogy a főiskola vagyonában a háború és devalvátió óriás pusztítást végzett, mégis a főiskola az