Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1926

12 és kegyeletről tanúskodó beszédben a hősök emlékének. Ugyanekkor Bajtársi Egyesület és a pataki gazdák küldöttsége a ref. temetőben a szerencsétlen véget ért Beckernek sírjánál gyújtották meg az emlékezet fáklyáját. Az ifjúság szónoka Béky Zoltán hittanhallgató volt. A confirmatiói ünnepély az Áldozócsütörtökről lemaradván, június 12-ikén tartatott meg és pedig ezúttal először úrvacsoraosztással kapcsolatban. A confirmatiót megelőző istentiszteletet Elekes Imre h. hitoktató végezte lelkeket emelő ima után teljesen alkalmi, a növendékek szivéhez szóló beszéddel. Ezt követőleg történt a kikérdezés és fogadalomtétel. Az úrvacsorát Dr. Mátyás Ernő theol. tanár osztotta ki lelkekbe nyúló agendával és imával. A tanári kar és a confirmatusok szülei után a növendékek vették magukhoz a szent jegyeket. Lehetett látni az egész ünnepély nagyon komoly és felemelő hatását s maga az egész programm mintául szolgálhat későbbi alkalmakra. Voltak ünnepeink, melyek egyes kiváló személyek nevéhez fűződnek, melyekben a főiskola a maga háláját, elismerését óhajtotta kifejezésre juttatni. Ezek között, hogy kontrasztot mondjak, az az ünneplés az első, melyet még ezután kell megtartani, mert annak idejében az illető betegeskedése és az igazgató-tanács össze nem hivása miatt hiányzott reá az alkalom. E férfiú Dókus Gyula főiskolai gondnok úr, aki ezelőtt 40 évvel, 1887 január 24-én foglalta el az igazgatótanácsban az elnöki széket. Már akkor az az öröm nyert kifejezést, hogy benne oly férfiút tisztelhetni, aki anyaszentegyházunk és főiskolánk iránt való tántoríthatatlan ragaszkodásának és szeretetének már ez ideig is oly sok és szép jelét adta, hogy jövő működéseihez a legszebb reményeket lehet fűzni ; oly férfiút, aki a tanári pálya nehéz helyzetével már ismerős s annak lehető javításáért már eddig is sikeresen munkált. A beiktatott férfiú székfoglaló beszédében, bár azt mondotta, hogy programmot nem akar adni, a legszebb programmot adta, mert a sziveket megmozgató tanúbizonyságot tette az alma mater iránti szeretetéről, az ősök szelleme által mindenki számára előírt ama parancsot hangoztatva, mely egyedüli programmja az immár négyszázados műnek: „Neveljetek e hazának lelkes és igaz fiakat." A főiskola iránti szeretetét sokszor volt alkalma kimutatni, mert hiszen az az egész negyven év örökös küzdelem volt, az anyagiak miatt nem egyszer nehéz volt a helyzet. Megtudta mindig találni a kivezető útat. A főiskola iránti szeretet mindennél élesebben szóló bizonysága az a rendkívül értékes levéltári adomány, melyet szakértelemmel s hangyaszorgalommal magának gyűjtve, hajlott korában a főiskola birtokába juttatott. Meczner Béla főiskolánk közszeretetben és becsülésben