Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1925

5 Tudtuk ennek szomorú valóságát, de soha nem szlintünk meg munkálni azon, hogy minden csüggedéssel, kétségeskedéssel, vagy éppen reménytelenséggel szemben — a magyar igazság feltámadásának hite döntse el és határozza meg munkánk egészét. Történeti múltunkhoz híven vállaltuk a munkát, éreztük annak kötelezettségét és szivünk megszentelt hazaszeretetében egynek éreztük magunkat e forrón szeretett főiskola örökké dicsőséges lelkével és mindazokkal, akiknek áldott emléke e helyet belengi s szivünket ebben az órában is ihleti. Amint a mohácsi pusztulás után a XVI. század magyarjára a nemzet megmaradásának egyik erős várává lett főiskolánk, magas küldetésünknek ez a hite lobogva ég lelkünkben — a mai magyarság számára is. Hisszük, hogy van feltámasztó erő letiportatásunk dacára. Ami nemzetünket a történelem végzetes fordulóinál megmentette, az a megtartó erő számára minden időben. Nincs szükség új evangéliumra és új világmegváltásra. A Bocskayak és Rákóczyak hazaszeretete és evangeliumi hite elégséges a követésre. A megváltás pedig minden emberi lélek számára az Úr Jézus Krisztusban van. A halálos veszély megdöbbentő óráiban újra meglátta ezt nemzetünk. Belátta, hogy a lélek ügyéről van szó. Tudjuk, hogy a politikai és gazdasági élet égető sebein és nagy válságain túl és azok mögött a lélek ereje letiporhatatlanságának, legyőzhetetlensége biztosságának kérdése forr. Azért a nemzeti lélek gyökeres megváltozása, a hitében megújult, erkölcsében és életében megszentelődött Magyarország, ez volt és ez maradt a minden erővel munkálandó eszmény ezen az éven is. Nemzetünket a megpróbáltatás tüzébe dobva, a szenvedés fájdalmai közé rekesztve, vezeti a Mindenható keze e magaslat felé. Ne higyjük, hogy a pusztulásra. Vezeti Magához, hogy örök erőit adja neki. Iskoláinknak pedig a nevelés gondos munkájával kell sereseket kibocsátani ez Isten szíve szerint megépült, romolhatatlan Magyarország számára. Krisztus evangéliumával örökkévaló erőket ébreszteni a magyarság lelkében, ez a nagy végzendő munka ma. De veszélyes helyzetünkben ma ez teendő — sub poena non existentiae. Vagvis elpusztulunk, ha ezt nem tesszük. Életről és halálról van szó. És pedig határainkon innen és túl. Mert még az impérium is lehet más, csak az Imperátor legyen Krisztus. A török igát és az évszázados, bécsi politikai pusztítást is kibírtuk. A nemzetébresztés és nemzetnevelés e munkáját alig végezhetné valaki az elkötelezettség nagyobb súlyával, a magyar földön, mint a magyar lélekkel a legbensőbb közösségre lépett magyar református egyház. Ennek kebelében új, evangéliumi ébredési mozgalmak gyúltak fel; az új honfoglaláshoz új reformáció támadt és ennek a legszükségesebb velejárója, az új iskolaügy. A nemzetmegtartó lélek uralmát az iskolákon át lehet biztosítani. Legszentebb hitünkről, életünk igazságáról mondanánk le,