Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1924

100 nyérre nézve, amiért ez az udvarból távozni volt kénytelen. (Szinyei szerint Zoványin?k e két adattal kár volt oly nagy zajt ütni, mert az nem Pei nyi protestáns volta ellen bizonyít, hanem a Zoványi kutatási iriödszercnsk alaposságát és megbízhatóságát teszi kétségessé.) cSz. G. e pompás dolgozata komoly tárgyilagosságánál, higgadtságánál s megyőző erejénél iogva messze kiemelkedik a hasonló irányú vitairatok közül. Nem egyszerű bírálat ez, hanem eredeti forrásokon nyugvó, gyönyörű tanulmány. Dr. Balogh Ferenc debreceni th. tanár örömmel üdvözölte Sz. G.-t e jeles cikke alkalmából, Perényinek s a történeti igazságnak lelkes védelméért. .Méltó, alapos felelet, írja B. F. Magunk régi várát nem rombolni kell, hanem védeni. Egy pár kincsünk van: ősi kollégiumaink, a reformáció szemtanúi; alaptalanúl nem illik kicsínyiteni értéköket. Üdvözöllek a védelemért; a szeretet lüktet benne az igazság mellett." Ugyanilyen alapos tanúlmányban felelt meg 1908-ban Görcsöm Dénesnek (Friedreich István) a Religio-ban, a külföldön járt prot. diákok elleni kirohanására. Sz. G. védelmébe veszi a Görcsömtől obseurusoknak, csavargóknak csúfolt ifjakat, hiteles adatokkal mutatván ki, hogy ők voltak itt hazánkban az akkori tudós világ összekötő kapcsai, a szellemi érülközés szüntelen járó-kelő postái, a műveltség terjesztői. Közülök kerültek ki nemcsak lelkészeink, tanáraink, hanem a magyar iroda om munkásai, több tudományág magyar nyelvű úttörői, első művelői, írók, sőt nyomdászok is Többen közülök 7—8 évig is külföldön tanultak s ott tisztességet szereztek a magyar névnek. Műveiket dicsekedéssel tárgyalja a magyar irodalomtörténet. Ama csavargók művei nélkül nem volna mit felírnia a magyar irodalom- és müveltségtörténet egyik másik lapjára. Hasonló alapossággal felel meg Sz. G. a prot. iskoíátc és prot. diákélet ellen tett megjegyzéseire is. Ebbeli válasza is mély raierjrű tanulmánnyá szélesedik. Számos régi oktatástörténeti hiteles adat fölsorolásával meggyőzően kimutatja, hogy a prot. iskoiak milyen hatalmas tényezői voltak a hazai közműveltségnek. A mi történeti érzékünk azt súgja nekünk, írja Sz., hogy az efféle dolgokat (Csécsi-világ, diákkihágások) egyedül az illető iskola és a kor keretében, a külső és belső okok alapján lehet megérteni. Az iskolák sohasem voltak jobbak, mint az élet, mely azokat teremtette és azért annak, aki ítélni akar, tanúlmányoznia kell az akkori közéletet, a társadalmi szokásokat és erkölcsöket, melyek a XVIII. században nyerseségben, durvaságban, vadmagyarságban nyilvánultak. Becses fejtegetések olvashatók még e válaszban a XVIII. századi prot. tanügyről is Számos kisebb birálatos könyvismertetést is írt Sz. G. — Pl. a Sp. Füzetek 1868 iki évfolyamába, továbbá Kiss Ernőnek Szemere Bertalan élete c. müvéről a Sp. Ref. Lapokba. Ebben Kiss-