Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1924

86 Az Adalékok ugyanazon évfolyamában, melyben most emiitett cikkei megjelentek, adta ki: Mikor halt meg ifj. Rákóczy Zsigmond ? c. cikkét is, melyben hitelesen megállapítja, hogy az 1622-ben julius 12-én született ifj. Rákóczy Zsigmond, I. R. Gy. fia — e néven Ill ik — 1652-ben halt el. Sz. G. volt az, aki a spataki ref. egyházközség birtokában ma is meglevő, s 1. Rákóczy György és felesége által ajándékozott ezüsttálca feliratából fölfedezte s megállapította, hogy I. R Gy.-nek volt egy 1618 junius 27-én született s aug. 22-én megkeresztelt Zsigmond nevű fia is, aki azonban, úgy látszik, még csecsemő korában elhalt. Ez általa fölfedezett adatokat „I. R. Gy. elsőszülött fia" c. cikkében dolgozta fel, mely megjelent a Sp. Lapok 1895 iki évfolyamában s mivel ez adatok eddig a történetírók előtt ismeretlenek voltak, a Századokban is. A történéti igazság iránti őszinte szeretete sarkalta arra, hogy helyreigazítsa Gecsey Lajos olaszliszkai r. kath. plébánosnak az ottani r. kath. csonka toronyról szóló s a kőtáblába metszett szöveget kegyetlenül félreértő sorait, megállapítván, hogy az olaszliszkai, ma r. kath. tornyot Miskolczi István olaszliszkai református lelkész és esperesnek s az egyházközség más vezető férfiainak előrelátó gondossága emelte Isten dicsőségére 1634 ben. (Adal. 1899: 281—2.) — Sz. G. megállapítja azt is, hogy az olaszliszkai templom mindjárt a reformáció első időszakában a ref. hitfelekezet tulajdonába került, Básta és Barbiano idejében lerontatott s Bocskay István újraépíttette. II. Rákóczy F. harcrakeltének kétszázéves fordulója alkalmából 1903-ban a Sp. Lapokban kiadta II. Rákóczy F. imádságát s Ráday Pál által készített híres kiáltványát. E csoportba kell soroznunk azt az eleven tollal megírt, a kor beható ismerete által megalapozott s hű vonásokkal ékeskedő rajzot is, melyet a XVIII. századbeli magyar nemzeti és társadalmi életről készített s 1899 február 26-án a Debreceni Csokonai Kör ünnepélyes ülésén olvasott fel, nagy sikert aratva. A Debreceni Ellenőr febr. 27-iki számában e felolvasásról a többek közt ezt írta: Sz. G. a sárospataki főiskola nagytudományú tanára és könyvtárnoka igen rokonszenves modorban olvasta fel értekezését. Mély tudással, kiváló történelmi érzékkel tárgyalja az akkori társadalmi és műveltségi állapotokat ... A közönség mély érdeklődéssel csüggött a tudós minden szaván s mikor elhangzott a felolvasás utolsó szava, a lelkesülés és elismerés éljene és tapsa zúgott föl a hatalmas teremben. Hasonló elismeréssel méltatja Sz. G. e szereplését a Debrecen c. lap is, amely szerint az estély fénypontja Sz. G. eszmegazdag s erőteljes nyelvezettel s hamisítatlan nemzeti érzéssel megírt értekezése volt. E nagy sikert aratott értekezése a Sárospataki Hirlapban jelent meg. Ebbe a csoportba sorozom ama jótéteményekről szóló kimu-