Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1924

80 hogy Bessenyei 5 évig (8 éves korától 13 éves koráig) tanúit a spataki gymnasiumban, s a poéták osztályának (V-ik osztály) elvégzése után távozott a szülei házhoz. Tévedésnek tartja Toldynak s követőinek amaz adatát, hogy Bessenyei a szófűzési (syntaxista) osztály bevégzése után hagyta volna el a pataki iskolát. A következő évben, 1874 ben, a könyvtárban a régi magyar könyvek összeírása közben a Collectio Tornallyaiana c. gyűjtélékes kötetben felfedezte kéziratos másolatban Bessenyeinek egy eddig ismeretlen munkáját, melynek címe: „Az úrvacsorának titka a kenyérben és csudája a Krisztus testében" s kiadta, tájékoztató bevezetéssel ellátva, a Prof. Egyh. és Isk. L. 1874—75 iki évfolyamaiban. Sz. G, megállapítja, hogy Bessenyei e művét Pusztakovácsiban írta, hol a világtól és emberektől elvonúlva sokat gondolkozott és írt az ember, a világ és az élet fontos kérdéseiről. B. e műve, mely homlokegyenest ellenkezik a róm. kath. egyház tanításaival s melyben róm. kath. felebarátjával kétféleképen okoskodott : mint theologus és mint filozófus, — Sz. G. szerint erősen bizonyítja, hogy midőn 1779 ben róm. katholikussá lett, nem szíve sugalmait követte, hanem a körülmények kényszerűségének engedett. Bessenyei-tpnúlmányai s kutatásai folyamán Sz. G. nemsokára igen becses új adatokra bukkan. Megtalálja Bessenyeinek a pataki tanárokhoz 1803-ban, Szombathy János professzor és könyvtárnokhoz 18C6-ban írott levelét, melyek közül az utóbbit Bessenyei György című s az Abafi-féle Figyelő 1877-ik évi Ilik kötetében megjelent cikkében kiadja s B. összes életíróival szemben, a Gescháfte der Einsamkeit c., Bécsben 1777-ben megjelent müvének 73. lapján talált adat alapján hitelesen megállapítja, hogy Bessenyeinek 1747-ben kellett születnie, mert nevezett helyen, 1775. szept. 12-én 28 évesnek mondja magát. Az irodalomtörténetírók aztán Sz. G. e megállapítását mind elfogadták. íme, Sz. G. érdeme, hogy B. születési évét ma már hitelesen tudjuk. Megállapításának hitelességét egy általam 1912-ben talált, addig ismeretlen adat megerősítette s rendíthetetlenné tette. (Harsányi István: Bessenyei. Az embernek próbája. 1772. és 1803. A Magy. Tud. Akadémia kiadása. Bp. 1912.) Kutatásai közben 1879-ben megtalálja Bessenyeinek ágens korából való, valamely r. kath. főúrhoz írott levelét s kiadja az Abafi-féle Figyelőben (1879. VII. k ) A sárospataki főiskola történetének s Bessenyei műveinek beható ösmerete, valamint a tudomány egyetlen ideáljának: az igazságnak tisztelete és szeretete késztette arra, hogy a Képesirodalomtörténet Bessenyei működését tárgyaló s Széchy Károly által írt, 17. füzetét megbírálja. Bírálatában megállapítja, hogy az a kép, melyet Széchy az akkori sárospataki iskola állapotáról a fény és árny aránytalan vegyítése folytán oly rikító színekkel megfestett, igen messze esik attól az egyszerű rajztól, melyet Bessenyei az ő „Holm^-jában 1779-ben, a hála és kegyelet érzelmei közt készített s azért festésén nincs egyetlen vonás sem, mely