Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1924

12 tetlen Alma Matert. Nem kevesebb, mint öt diáktalálkozó volt: jul. 1-én, 3-án, 5-én, 6-án és 14-én, amelyekről részletesen referálunk az Értesítő más helyén. Julius 14-én dr. S. W. Beach nyug. princetoni lelkész, az északamerikai presbyterianus egyház kiküldötte tanulmányozta főiskolánkat. 1924 okt. 13-án kedves vendégekként üdvözöltük a francia ref. egyház képviselőit: Bruston Ede és Perrier Lajos montpellieri tanárokat, 1925 jan. 13-án Wajdinger Gyula miniszteri osztálytanácsos volt szívesen fogadott vendégünk. 1924 szept. 23-án részt vettünk az alsóborsodi egyházmegye jubiláris ünnepén Tiszakesziben. 1925 jan. 3-án tanáraink közül többen jelen voltak a ref. tanáregyesület nagykőrösi közgyűlésén. 1925 jun 14-én ünnepélyesen fogadta főiskolánk a soproni II Rákóczi Ferenc katonai reáliskolának a főiskolában tisztelgő 30 növendékét, akik a Rákóczi-vár udvarán 300 Rákóczi apród nevében mutatták be hódolatukat a nagy fejedelem szellemének. 1925 ápr. 15-től jun. 15-ig az Országos Testnevelési Tanfolyam résztvevőinek bocsátottuk rendelkezésükre főiskolánk helyiségei közül azokat, amelyekre szükségük volt. Üdvözöltük dr. Antal Géza volt pápai theol. tanárt, amikor gazdag tudása és nagy képességei érvényesítésére a püspöki székbe emelte dunántúli egyházkerülete és gr. Degenfeld Józsefet, az egyetemes konvent világi elnökét, amikor e debreceni tudományegyetem jogi szaka honoris causa doktorrá avatta. 1925 máj. 18-án főiskolánk falai közt folyt le az országos theol tanári konferencia, amelyen az idejövetelben akadályozott kettő kivételével egyházunk valamennyi theol. akad. tanára jelen volt s a debreceni egyetem theol. fakultása is képviseltette, magát dr. Varga Zsigmond theol. kari dékán és Csikesz Sándor egyetemi tanár által. A gazdag tartalmú konferencia ismertetését a Sp. Ref. Lapok 27. száma nyújtja. Kegyeletes érzésekkel emlékezünk halottainkról. Eltávozott tőlünk 1925 jun. 3-án özv. Zsoldos Benőné, szül Raisz Ilma. Megindult részvétünk kísérte sírjába. Amíg férje, a halhatatlan munkásságú b. e. Zsoldos Benő, volt főgimn. tanárunk, az örök szorgalom oltáránál csodálatosan felkent lélekkel mutatta be szünetlen áldozatait, a megboldogult nő gondossága, türelme és szíve volt az oltárlépcső, amelyen férje: a munka papja járt s végezhette szent szolgálatát. „Mivelhogy szerette az övéit, halálig szerette őket." Gond, szenvedés és imádság közt hunyta le megfáradt szemét 77 éves korában. 1924 szeptember hó 4-én meghalt Koch János. Főiskolai szolga volt, aki koraifjúságától ereje elfogyásáig, reszkető vénségéig, 43 éven át állt a főiskola szolgálatában, hozzánőtt annak életéhez, nemzedékek János bácsija lett, aki az örökhűségű Bencék alakját képviselte köztünk, e typus minden jóízű jellegzetességével. A diákvilág képzelete szegényebb lett az ő eltávozásával, utólsó kívánságához képest felhangzott felette a halottainkat sirató ha-