Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1923

6 ben biztosított jogainknál fogva a jogakadémia fentarthatási jogunkhoz ragaszkodunk s ha majd a viszonyok megváltoznak, újra megnyitjuk a kényszeröleg bezárt intézeti ág kapuit. Egyházkerületünk 1923 okt. 3-án tartott őszi közgyűlése kénytelen-kelletlen kimondotta a jogakadémia szüneteltetését. A csatavesztést mindenki érezte. Nyomott, elkeseredett hangulat ülte meg az egyházkerület tanácskozási termét. Nem maradt más hátra, mint a jobb jövedő reménysége, melynek hite Dókus Ernő egyházkerületi főgondnok szavaiban csendült fel: „A leányzó nem halt meg, csak aluszik! Majd lesznek tetterős, bátor férfiak, akik adott pillanatban a főiskola integritását helyreállítják és lesznek tetterős ifjak, akik a becsületes kötelességteljesítést vállalják (Sp. Ref. Lapok 1923. évf. 47. sz.)" így lett a mi nagy halottunk ez éven a mi jogakadémiánk. Tanáraink szava elnémult. Joghallgatóink könnyes szemekkel vették ki a távozási bizonyítványt. Búcsúzniok kellett a helytől, amelyet ők, amint mondották, szerettek. Befordítottuk a drága, fényes, büszke, ősi cimert. Mondhatatlan fájdalmunkkal szivünkben mi is a feltámadás hitével tettük ezt. A tömérdek tanúiság között, amelyet a jogakadémia elveszte a főiskolának adott, bizonyára az lesz a legmélyebb, hogy amikor kiáltó szavunkra süket lett a kulturfölényt hangoztató állam, a nagy alkotások létesítésére egységes összefogásra még meg nem éreít egyetemes ref. egyház s süket lett az értetlenségig a Kossuth Lajos vármegyéje, — nincsen itt másban bizakodás a kegyelmes Istenen kívül, mint abban a tiszta, mély, igaz, buzgó, lángoló hitben, amelynek ereje ezen a helyen iskolát teremtett, a fejedelmi alapítóknak, kegyes pártfogóknak, a hit és túdás tündöklő alakjainak fényes sorozatát vonultatta fel az egymás nyomába lépő nemzedékek során s amelynek ereje fenn is fogja a főiskolát tartani, csak kapjuk meg és tegyük szorossá az eleven kapcsolatot egyházkerületünk gyülekezeteinek ez élő, munkás, alkotásokra és áldozatokra kész hitével. S erre még eszköznek is a legalkalmasabb, ha a gyülekezeti élet két elsőrangú tényezőjének: a lelkésznek és tanítónak képzését, nevelését vállalják. Visszatérünk majd a legelső kezdetekre, a Perényi Péter és Perényi Gábor korára. Azt tudjuk, hogy gyors eredményt nem lehet felmutatni. Ezt már megismertük a tömérdek kimutatás, számítás és az eddig folytatott tárgyalások során. Kitartó, lelkes, átgondolt, hősi küzdelemre kell elszánnunk, magunkat. Áldjuk azokat, akik szivöket teszik rá az új jövendő alapjainak letevésére. Jogakadémiai tanáraink közül dr. Trócsányi József továbbra is a főiskola szolgálatában maradt, mint gazd. választmányi elnök s a theol. akadémián az egyházjog és jogi vonatkozású tárgyak előadó tanára. Dr. Meczner Bélát a vallás- és közoktatásügyi miniszter nyugdíjazta Ugyancsak nyugalomba helyezték dr. Szabó Sándor és dr. Gerőcz Kálmán jogakadémiai tanárt is. A főiskolának gondja