Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1923

18 tartóra akarja hárítani minimumként a IX. fiz. osztály 3-ik foko­zatának megfelelő fizetés 50°/ 0-át, mig a többit továbbra is az állam adná. Kétségtelen, hogy ma az állam a tanári fizetéseknek nagyobb %-át viseli, mint békében, de az is bizonyos, hogy a felekezeti fenntartók anyagi helyzetének a megrendülését a háború okozta, tehát végeredményben az állam, ezért méltányos is, hogy az állam oly mértékű fiz. kiegészitést adjon, amely lehetségessé teszi ez intézmények további prosperálását. Nem várunk mindent az államtól. Meglevő vagyonunk kon­zerválására s jövedelmeztetésére minden lehetőt elkövetünk. Va­gyonunkat sokkal kisebb regie költség mellett hasonlíthatatlanul jobban gyümölcsöztetjük, mint az állam. Az egyes fontosabb vagyontárgyaink közül csak a főiskolai nyomdának, a könyvkeres­kedésnek és a könyvkiadásnak a helyzete kritikus ez üzemágak országos pangása következtében. Különösen kritikus a könyvkiadás ügye. Sok könyvünk kifogyott, az új könyvek kiadásához szükséges óriás összeggel pedig nem rendelkezünk, ezért az 1924 februári igazgató-tanács üléséből az egyházkerülethez fordultunk, hogy az egyházker. tanügyi bizottság, a tanító-egyesületek és a sárospataki irodalmi kör fogjanak össze a több mint 50 éves hírneves tan­könyvkiadóvállalat szellemi és anyagi megmentéséhez és felvirá­goztatásához. Mielőtt ez az akció a kívánt és remélt eredményhez vezetett volna, az egyházkerület elnöksége az áprilisi konventi ülésen hozzájárúlt az egységes tankönyvkiadáshoz, vagyis a sáros­pataki tankönyvkiadást feladta úgy, hogy 1924 július 1-től több könyvet nem adhatunk ki. Igaz, hogy az egységes tankönyvkiadás ügyét vállaló debreceni nyomdavállalat a szerződés szerint köte­les a nyomatni valóban nyomdánkat aránylagosan részeltetni. Minthogy azonban az új tankönyvek csak 1926 szeptember 1-től kötelezők, azért lehetséges, hogy nyomdánknak 1 '/a éven keresztül nem lesz nyomtatni valója s ez még igen nagy károkat okozhat az iskolának. A közpénztár helyzete és a jövedelem csekélysége annyira aggasztó, hogy előreláthatólag a főiskola nem fog tudni akkora tanári fizetéseket adni, aminőt az állam ad s aminőt a kor szín­vonala megkíván. Ez pedig a legértékesebb tanerőktől fogja a fő­iskolát megfosztani és a főiskola színvonalának fokozatos, biztos sülyedését fogja eredményezni, hacsak az egyházkerület részben önerejéből, részben az 1848. XX. t.-c. alapján államsegítséggel ideje korán segítségre nem siet. Amily kétségbeejtő a közszükségletek fenntartására szolgáló közpénztár helyzete, époly megnyugtató, sőt örvendetes az ösztön­dijpénztár és tápintézeti pénztár helyzete. Előbbit főleg az özv. Pogány Istvánné szül. Korda Erzsébet hagyományát képező sza­bolcsmegyei birtok, utóbbit Istvánháza és a Mudrány-pénztár táp­lálja. Ösztöndijpénztári és tápintézeti pénztári jótéteményekre ez évben is circa 5 vagon buza értéket tudtunk fordítani.

Next

/
Thumbnails
Contents