Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1922

. 7 ségtíkből megteremtett emlékművek leleplezési ünnepélyére: május 31-re nagy számmal sereglettek egybe s e napot a régi tanítványoknak egy hatalmas találkozási ünnepélyévé tették. így vált a kegyelet, hála, szeretet ünnepe a főiskola, a főiskola szelleme, tradíciója, múltja és jövője, sértetlen fenmaradása melletti hatalmas demonstrációvá. Az összesereglett, mintegy 400 főre tehető régi diák lelkesedését, a szívekben élő nemes érzések elementáris kitörését nagyban elősegítette az ünnepély emelkedett lefolyása, gazdag szellemi tartalma, mellyel vendégeink alig győztek betelni s melynek irodalmi megörökítésére már föl is kérték Harsányi István főkönyvtárnokot. A köznapiság kereteiből messze kiemelkedtek Petőfi-ünnepségeink is, amelyekkel nemcsak hazánk, hanem a világirodalom legnagyobb lyrikusa, a szabadság és szerelem ihletett dalnoka emlékezetének áldoztunk, születésének 100-adik évfordulója alkalmából. Nem egyszerű megemlékezés volt ez az ünnepély, hanem a nagy költő lángoló eszméi melletti vallomástétel és elkötelezés; erről tanúskodik az ünneplések sorozata, melyben egy központi, a költőt teljes nagyságában, jelentőségében méltató ünnepélyhez két kisebb ünnepélynek kellett csatlakoznia, amelyek elseje őt, mint a szerelem dalnokát, másodika mint a szabadságeszmék prófétáját óhajtotta ismertetni és ünnepelni. Nóvák S. kartársunk közbejött betegsége miatt a cyklus utóbbi tagozata elmaradt s talán majd az új iskolai év elején fog napirendre kerülni; ellenben a két előbbit, középpontjukban Elekes Imre és Dávid Zoltán kartársaink nagy gonddal és elmélyedéssel kidolgozott beszédeivel, a költő műveiből vett ének-, zene- és szavalati előadásokkal jan. 21-én és febr. 11 én megtartottuk és ezekkel, úgy érezzük, méltóan járúltunk hozzá a nagy költő tiszteletére nemcsak ország-, hanem világszerte fölcsapódó áldozati lángok gyarapításához. IV. Főiskolai Évkönyv és a Pogány Istvánná-alapítvány. A lefolyt iskolai évnek a rendesnél magasabbra emelkedő jelenségei, nyereségei közé kell sorolnunk: egyfelől a főiskolai Évkönyv közrebocsátását, mellyel igazgató tanácsunk a mai nyomasztó s minden irodalmi és tudományos munkálkodást csirájában elfojtó nyomdai viszonyok közt a tanári kar tagjai számára lehetővé tette, hogy az elhunyt tanárok felett tartott emlékbeszédeket (3) és tudományos dolgozataikat (6) közzétehessék; — s másfelől a Pogány Istvánné-alapítvány megnyitását egy akad. és egy gimn. tanári pályára lépő ifjú számára, amivel — tanári karunk régi kívánságához képest — lehetővé válik, hogy jeles tehetségű, kiváló szorgalmú és előmenetelű növendékeink magokat a tanári pályára kiképezzék s így a főiskola szel emében és hagyományaiban növe kedett új tanári generáció beállítását biztosítsák. Az egyik alapítványi helyre mindjárt akadt is megfelelő pályázó ifj dr. Rácz Lajos személyében, aki a berlini egyetemen igyekezett jog- és államtudományi ismereteit öregbíteni, míg a másik alapitv. helyre