Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1922

10 öröm, büszkeség és megtiszteltetés főiskolánkra nézve — s egyúttal a legékesebb bizonyíték jogakadémiánk létjogosúltsága mellett — másfelől époly nagy veszteséget jelent reánk nézve, egyszersmind megköszönjék neki a különböző iskolai tisztségekben, megbízatásokban a főiskola és a tanári kar érdekében kifejtett nagyértékü és odaadó munkásságát. Május 10-én ugyancsak testületileg jelentünk meg s velünk az ifjúság képviselői is, hogy Radácsi György nyugalmazott, de még mindig friss testi és szellemi erőben munkálkodó theol. tanárt — rendes tanárrá választásának 50-ik évfordulója alkalmából — üdvözöljük, neki az Alma Maternek 50 éven át való hűséges, rendíthetetlen, szinte fanatikus szolgálatát, szolgálatát a szószéken, az irodalom, az adminisztráció mezején, a tanácskozó asztalnál megköszönjük; megköszönjük azt, hogy 50 éven át példaképen ragyogott előttünk a főiskola szeretetében, értékeinek növelésében s az Ur áldását kérjük élete derűs, szép alkonyának további napjaira. IX Veszteségeink. De az örömnapok mellett gyásznapokkal is meglátogatott bennünket az Úr. Elvesztettük szept. 21 én Bálint Dezső sárospataki lelkészt, aki mint a gazdasági választmány, majd az igazgató-tanács tagja s vizsg. bizottsági elnök 30 éven át hasznos, értékes szolgálatot fejtett ki főiskolánk anyagi és szellemi ügyeinek előbbvitele körűi. Lelke már előbb elhervadt, fokozatosan elköltözött s szept. 21-én csak az összetört földi hüvely volt az, mely búcsút vett a földi világtól. Nagyon fájdalmasan érintette szívünket Tóth Béla alsóborsodi esperes, igazgató tanácsosnak nov. 2-án váratlanúl, szinte villámcsapásszerűleg bekövetkezett elhunyta. Alig két éve volt igazgató-tanácsunk tagja, de egyre nagyobb érdeklődéssel, melegebb szeretettel fordult főiskolánk ügyei felé s mind itt a gyűléseken, mind otthon, egyházmegyéje körében egyre nagyobb buzgósággal állott a főiskola ügyeinek, érdekeinek szolgálatába. Már e 2 évi munkásságával is beírta nevét szivünkbe, pedig ez még csak a foglaló volt a további nagyobb szolgálatokra De az Úr másként végzett felőle, — legyen meg az ő akarata 1 Növendékeink közül szept. 18 án Prókátor Kálmán 1. jht, dec. 17-én Kiss László VII. o tanulót, jun. 29-én Bathó János I. jht szólította el az Úr kifürkészhetetlen rendelkezése; mindhárman szorgalmas, törekvő, jóravaló növendékei voltak intézetünknek, akiknek elvesztét együtt sirattuk mélyen sújtott családjukkal. X. Az iskolai év rendes lefolyása, évnyitás, évzárás. Ha az elől említett nyugtalanító, aggodalomkeltő momentumokat leszámítjuk, az iskolai év egyenletes menetét, rendes lefolyását nem zavarta semmi, a tanítás, nevelés munkája mindahárom intézeti ágban egyforma odaadással, intenzitással folyt és a békeidőkéhez hasonló kedvező eredményre vezetett. Az üresedésben levő tanszékek munkáját mind a theol., mind a jogi karon belkörű helyettesítéssel láttuk el, kivéve a jogi karon dr. Csontos Józsefnek az I. félévben külső helyettesként való, elismeréssel honorált működését; a főgimnázium, egyik másik