Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1916

168 Tragédiáig, leánya haláláig. Ez egyszerre leforrázta az édes reménységet s ezzel együtt sorvadtak el költészetében a derűit, boldog kifejlések, a kibékítő megoldások. A hazai rögökhöz való ezen meleg ragaszkodása, a szülőföldjével s annak gazdag históriájával való belső kapcsolata, egybenövése döntőleg folyt be tárgyválasztására. Történelmi légkörtől átitatott lelkülete a mesés ázsiai vadászattól kezdve rendre vette történelmünknek nemzeti tartalomban gazdag korszakait. És a magyar történelemnek épen azokat a kimagasló alakjait ölelte fel költészete, akik a nemzet tudatába legmélyebben jutottak. Mintha a köztudat lett volna vezetője, azzal szembe nem szállolt, s a lényeges jegyekben attól el nem tért. Hiszen maga Arany írta: „A történet tárgyai szilárdak; azokat megváltoztatni nem lehet. A költő csak addig van korlátozva, mig a törlénelmi köztudattal ellenkezésbe nem jut!

0

1 Egy másik helyen: „Úgy vagyok a régi mondákkal, mint a pap a jeligével, szeretek, ahol csak lehet, rájok támaszkodni s több hitelt, nyomatékot vélek áltatok művemnek adhatni."* „Én pedig az eposzt mondára, a nép tudalmában is élő mondára szeretem alapítani, a légből kapott eposzok iránt ellenszenvvel viseltetem, hiányozván azokból az, mit én eposzi hitelnek nevezek."

5 Ehez sokszor elég volt egy vonás, egy töredék, egy biztos motívum, — Arany képzelete összeforrasztotta, kiegészítette, s addig átalakította, mélyítgette, forgatta, mig költői ihlettel és öntudatos számítással ezekből a részecskékből, töredékekből öszhangzatos mesét kerekített. Vagy, amint maga Arany írta Csengerynek túlzó szerénységgel: „Az én érdemem az a félig sikerűit törekvés: formát és tárgyat összhangzásba hozni, egészet alkotni." Ebbői ered azután az, hogy ahol több volt a mondai, a hagyomány, ott a naiv felfogás bája, egészen frissen üdén ömlik el az alkotáson, ahol ritkábbak voltak a szálak, ingatagabb az epikai hitel alapjai a művészi tudatosság, a kifejezések ódon bája, a primitív élet mesteri elképzelése kelt illúziót az olvasóban. És épen a szerkezetben és a nyelvi kifejezésben emelkedett Arany költészete a magyar irodalomban mindmáig példátlan tökéletességre. i „Zrínyi és Tasso" II. P. D. s Toldyhoz írt levél 1851. április 28. 3. „Önéletrajz."