Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1915

12. tük a tanítás és tanulás mindennapi munkáját, a helyzet természeténél fogva megfogyatkozott számban ugyan, de nem megfogyatkozott erővel és igyekezettel. Éltünk a jelen feladatainak, zavartalanul. De a jövö feladatait sem tévesztettük szem elől. Mi sem vonhattuk ki magunkat a nemzeti kultura munkásainak ama seregéből, mely számot- vetve az elkövetkezendő békés idők hatalmas kulturális fellendülésével járó fokozott igényekkel, minden nemes igyekezettel és odaadással azon fáradozik, hogy a közművelődési intézményeket s ezek közt első sorban a tanintézeteket ama fokozott igényeknek megfelelő állapotba helyezze s képessé tegye a jövendő nagyszabású feladatainak teljesítésére. Mi sem tudtunk szabadulni azoktól a mindenkiben elismerésre és tiszteletre méltó aggodalmaktól, hogy képes lesz-e a mi tanintézetünk úgy, ahogy ma áll, megfelelni a jövendő ama feladatainak? Mi sem nyomhattuk vissza magunkba azokat a gondolatokat, amelyek a főiskolánk jövőjén csüggő szivünk-lelkünknek mélyéből fakadtak. Igen ! Mi is gondolkoztunk, töprengtünk főiskolánk jövője felett az elmúlt iskolai esztendőben is. A reformáció 400-ados évfordúlójának küszöbén mi is számításokat tettünk, terveket készítettünk, javaslatokat formuláztunk. Az így kialakúit reformeszméket magukban foglaló hivatalos munkálatok — úgy az akadémiai, mint a főgimnáziumi tanári kar részéről — már az illetékes hivatalos fórumok előtt állanak. Mi kötelességünket teljesítettük s a hivatalos tényezők feladata lesz az általunk felvetett tervek és eszmék, gondolatok és ötletek bő választékából kivenni és megvalósítani azokat, amiket a hazai s közelebbről református oktatásügy előmozdítására és a mi főiskolánk fejlesztésére és emelésére jónak látunk. Bizonyára „mindeneket megvizsgálnak és a mi jó, azt megtartják." Ebből az országszerte friss szellemi erővel folyó általános kulturális munkából más irányban is kivettük a részünket. Főiskolánk tanárai, amint az az alább közölt kimutatásból látható, ebben az iskolai évben is, a békeidőkénél nem kisebb arányú és jelentőségű irodalmi működést fejtettek ki. A Sá

rospataki Irodalmi Kör, mely